Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
imádkozó Jézus, házi Áldások, sőt Erdély egyes református közösségeiben még Szűz Mária is a gyermek Jézussal. Ugyanezt a célt szolgálták az énekeskönyvekbe elhelyezett, általánosnak mondható, kisméretű szentképek. Vegyesvallású falvakban pedig gyakori, hogy a szentek közül Szent Antalhoz imádkoznak, az ő segítségét kérik akkor, ha elveszett tárgy után kutatnak. Szívesen adakoznak is perselyébe. Református asszonyok között is akad olyan, aki hisz a szentek közbenjárásában, Szűz Mária segítségében, pl. a gyermek után sóvárgók; a szentelmények közül pedig a szenteltvíz hatásában. Az offerálás szokása a mindennapok vallásosságában is megőrződött, az élet fordulópontjaihoz, jelentős állomásaihoz kapcsolódóan. Pl. A gyermek iskolás éveinek kezdetekor Szentgálon a keresztanya kézenfogva keresztgyermekét, elment vele a katolikus templomba, kísérőnek egy hozzá közelálló katolikus asszonyt megkérve. Itt a katolikus asszony a gyermekkel megkerülte az oltárt, Isten segítségét kérték, majd pénzt tettek a perselybe. A szokás oítárkerüléssel egybekötött offerálás.27 Hangsúlyozni kell, hogy a katolikus szokások, szokástöredékek nem minden faluban és nem azonos mértékben maradtak meg. Van azonban egy, amely ma is általánosnak mondható: ez a halottak napi temetőlátogatás, a sírok rendbetétele és sok helyen a gyertyagyújtás (Kalotaszeg reformátusai a napot és a szokást világításnak nevezik). Ezt a hivatalos református egyház minden mozzanatával tiltotta, megszüntetni azonban napjainkig nem tudta. Az egész magyar nyelvterületen, felekezettől függetlenül a szokásrendszer része lett. Református közösségekben az I. világháborút követően lett általánossá, a távolban elhunyt hozzátartozók emlékére. Említést érdemelnek azok a jeles napokhoz fűződő cselekmények, valamint azok a munkák és időjárási regulák, amelyek református közösségekben is a szentek névünnepéhez kötődőek: pl. Sarlós Boldogasszony az aratás kezdete, Illés dologtiltó nap, a volt Alsó-Fehér vm. reformátusainak a novemberi napsütés Szent Márton nyara stb. De említést érdemlő, hogy a Torockó környéki reformátusok a katolikusoktól virágvasárnap szentelt fűzfabarkát kértek, amit a padlásra tettek és nyári vihar idején tűzbe vetettek. Csökölyben nagypénteken a fehér gyászba öltözött református asszonyok is ellátogattak a katolikus templomba a Szent Sírhoz. Öcsényben a reformátusok is keresztet vágtak a szemfedőre stb.29 Mindezek megmaradtak annak ellenére, hogy a református egyház komoly harcot folytatott a szentek emléknapjai, "az angyaloknak és holt szenteknek nevére tartott ünnepek" ellen, a hozzájuk és a nagyünnepekhez kapcsolódó középkori keresztény, s korábbi pogány szokások kiirtásáért (bár ismeretesek a mártír szenteket nagyraértékelő lelkipásztorok is).30 E rövid áttekintésben néhány jelentősebb terület kiragadására volt lehetőség, azonban az itt megőrzöttek arra engednek következtem, hogy ezen a téren még újabb, feltáratlan adatokra számíthatunk. A további részletes kutatás olyan részeredmények felszínrehozatalát ígéri, amelyek az eddigiekkel együtt azt a feltevést erősítik, hogy azoknak az egyéneknek és közösségeknek, akik egyházuk tiltása ellenére megőrizték, sőt gyakorolták a reformáció előtt vallási szokásokat, azok hiányt pótoltak. Lelki életük, vallásos világuk olyan hiányát, amit ily módon igyekeztek, igyekeznek ellensúlyozni. Az történt, hogy az erősen antikatolikus reformátusság minden egyházi tiltás, tagadás és elvetés ellenére mégis megőrzött reformáció előtti és átvett római katolikus szokásegyütteseket, szokásrészeket. A hiány és a feloldására irányuló cselekmények feltétlenül figyelemreméltók. Feltárásukkal talán orvoslásuk lehetősége is körvonalazódik, ugyanakkor általuk a különböző felekezetű közösségek jobb megismerése is lehetővé válik, amely reménység szerint az egység szolgálatára lehet. JEGYZETEK 1. VÖ. RÉVÉSZ Imre: A magyarországi protestantizmus történelme. Bp. 1925. 14. 21. 2. RÉVÉSZ Imre i. m. 17-18. 3. RÉVÉSZ Imre i. m. 36-38. 4. RÉVÉSZ Imre i. m. 49-58. ' JÁNOSI Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán. Pannonhalma, 1935. KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983.105-115. 5. NAGY Géza: Fejezetek a magyar református egyház XVII. századi történetéből. Bp. 1985. 19-29. 317
