Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
közel féltucat típusra oszlottak. Ugyanígy nem voltak leírhatók a változások pusztán egy nagy, XX. századi modernizálódási hullámmal sem. Nem egy esetben előfordult ugyanis az, hogy a szezonalitás a vizsgálható kb. 200 év során több ízben megváltozott, illetőleg a változások egy része már a XIX. század folyamán megindult (Dávid 1972., Nagy Varga 1987). A másik ösztönzést az angolszász történeti demográfiai kutatás adta, mely példát nyújtott mind a vizsgálati technikák javítására, mind a házassági szezonalitásnak a szokásokon túlmenő gazdasági-társadalmi összefüggésekbe való beágyazására (Kussmaul 1985). Különösen megszívlelendőnek tartottam utóbbi szerző azon megállapítását, hogy bár a jelenség összefüggése az életmóddal, gazdálkodással részben áttételes, nincs még egy ilyen adatsor, mely ekkora területen, ennyire egységesen és időben viszonylag ilyen hosszú távon adna módot a társadalom vizsgálatára. Ez az állítás Magyarországra nézve is igaz némi megszorításokkal. Ha anyakönyveink jóval később is indultak, mint Angliáé vagy Franciaországé, a XVIII. század közepétől-végétől már tömeges méretekben vizsgálható a házasság szezonalitása a magyar társalomra vonatkozóan is, 1876-tól pedig kisebb megszakításokkal (és egy nagyobb, 4933—1955 közötti kimaradással) rendelkezésünkre állnak a szezonalitás megyei részletezésben kiadott adatai is. Mindezek alapján úgy döntöttem, hogy megkísérlem a felsorolt új, a néprajzi kutatásban eddig többnyire nem használt források és módszerek bevonásával a házasságok havonkénti ingadozásának újbóli vizsgálatát. Jelen alkalommal elsősorban a szezonalitás típusainak felvázolását próbálom meg, valamint néhány, a vizsgálódás kapcsán levonható összefüggést kívánok jelezni. Ha megnézzük (a Horvátország nélküli) Magyarország felekezetek szerint bontott havonkénti házasodási adatait az 1870-es évek második felére vonatkozóan (1. tábla), akkor meglehetősen érdekes képet látunk. Magyarország összesített adatai az eddig ismert képnek, vagyis az elvárásoknak megfelelően viselkednek. Három csúcsot: a leírásokból jól ismert január-februárt és novembert, illetve egy kisebb, az esketések egy hónapra eső átlagát alig valamivel meghaladó arányú májust mutatnak, miközben az összes többi hónap értéke mélyen átlag alatti értékű. Ezzel szemben a felekezetek szerinti adatok több eltérő mintába sorolhatók. A római- és görög katolikusok, valamint a görögkeletiek és az evangélikusok házasságkötéseinek szezonalitása az országos görbéhez közel álló, ezzel szemben az izraeliták mindössze két kisebb, de teljesen eltérő időpontban (júniusban és augusztusban) jelentkező kiugrást mutatnak, míg a református házasságok több mint kétharmada egyetlen nagy, novembertől márciusig húzódó csúcsban kerül megkötésre. Más az úgynevezett tiltott időszakok (a márciusi böjt, illetve a decemberi advent) felekezetenkénti adatsora is. A római katolikusok és a két görög szertartásé felekezet betartják a vigalmak-lakodalmak mellőzésére vonatkozó hagyományos tilalmat (a görög katolikusok az 1916-ig használt Julianus naptárnak megfelelően némi időbeli csúszással, a görögkeletiek viszont - nem tudni miért - e csúszás nélkül), az evangélikusok ingadoznak (az értékekből következően a közösségek egy része betartja, más része nem), míg a reformátusok és az izraeliták saját vallási előírásaikat követve ekkor is házasodnak. Érdekes képet mutat az egyes sorok szórásának összevetése is. A legnagyobb a szórás értéke - mint az várható volt - az erősen tradicionális görögkeletieknél, de szélsőségesen nagynak mondható a két katolikus felekezet házasságkötéseinek esetében is. Sokkal egyhébb, az országos átlaghoz közelálló az evangélikusok adatsorának szórása, míg a reformátusok értéke még ennél is alacsonyabb. Külön kategóriába tartoznak az izraeliták adatai: már ekkor megfelelnek a XX. század közepi városi értékeknek. Még bonyolultabb lesz a kép akkor, ha adatainkat megyénként elemezzük. A felekezetek illetve az egyes házasodási csúcsok összefüggését vizsgálva1 csak az adventi (decemberi) házasságkötések száma és a református lakosság aránya között találunk szoros (+0,863) összefüggést. (Tehát minél magasabb a református lakosság aránya egy törvényhatóságban, annál több a decemberben történt házasságkötések száma.) A várakozásokkal ellentétben a római katolikusok aránya és a decemberi házasságkötések száma közötti korreláció értéke azonban csak -0,419 volt, vagyis gyenge negatív. Az összes többi időszak: a télvégi (január-február), a tavaszi (május) és az őszi (október-november) csúcs, illetve a nagy felekezetek között vagy nem volt szignifikáns összefüggés, vagy ha volt, akkor az a -0,250 és +0,250 közötti alacsony értékek között váltakozott. Kivételt képezett a májusi házasságok száma és az izraelita népesség aránya közötti +0,330-as kapcsolat, bár nagyon szorosnak ez sem nevezhető. Mindebből két következtetést vontam le. Egyrészt valószínű az, hogy a 308
