Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
mikussá válik, átcsap az élet lendületébe, sűrített, gyorstempójú szaggatott cselekvéssorba. Ha nemzetiségeink szövegei ugyanúgy a középkorban eredeztethetőek - ahogy ezt egyes kutatóik is állítják16 - mint a mi Krisztus szenvedésének fölidézése, vére hullása érdemén elnyerendő, kegyes haszonért végzett imádságaink, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy ugyanazon spiritualitás lehet az áhítattörténeti hátterük, ugyanaz a laikus forma a kegyességi előzményük, mint a magyar imádságoknak. Hazai nemzetiségeink körében gyűjtött népi imádságoknak ugyanúgy a Krisztus-halál és Mária gyásza a középponti témája, ugyanolyan belső mechanizmusok kitermelte reflexek tapadnak hozzájuk, mint a magyar szövegekhez. Elmondóik ui. a Szenvedést fölidéző szövegek recitálása közben ugyanúgy jut- nak/juthatnak a teljes átélés, belefeledkezés állapotába, mint sokan a mi öregeink közül. Imádságaik mondása közben valami spontán végbemenő belső történés eredményeként elkezdenek szipogni, könnyezni, sírni, nem egyszer még zokogni is. Tehát a szövegeknek általában azonos a strukturáltsága, a szerkezeti fölépítése, a témája. Azonosak verstani, ritmikai, metrikai jellemzői, gondolatnyomatékos, kötetlen szótagszámú, rímes-rímtelen sorai, amelyek nem rendeződnek strófákba. Azonos a középkori, túlfűtött vallásosság örökítette érzelmi telítettségük. Mindezen azonosságok fölismerése után elmondhatjuk, amit előadásunk címében röviden igyekeztem megfogalmazni: a középkori köznépi áhitat ünnepi alkalmaihoz és Szűz Mária kultuszához - lásd Hóráskönyvek anyagát, szerepét a világi hívek körében - kapcsolódó kiemelt szövegek búcsús- passiós imádságok, Mária siralmak végigélték azt a folklorizációs folyamatot, amelynek több százéves menetében mai állapotukba eljutottak. Az új idő: reneszánsz, protestantizmus szelleme kényszerítette ki a szövegek funkcióváltását köznépi gyakorlatból egyéni gyakorlattá válásukat, nagyközösségi keretből kisközösségi: családi keretbe illeszkedésüket, ezzel egyidejűleg megmenekülésüket is. A szerepkörváltással bekövetkező folklorizációnak köszönhetjük, hogy e szövegeket a nekik tulajdonított különös értékük folytán a nép megőrizte, s ha nem is titokban, de csöndben folytatta, jól tudván, hogy egyházilag nem jóváhagyott imádságok. Mivel azonban számukra szépek, hasznosak, erősek, üdvösek s mert anyai-nagyanyai örökség folytán kedvesek is,-konokul ragaszkodott hozzájuk. "Amíg élek ezt el nem hagyom, nem, sohasem", hallottuk nem egyszer gyűjtés közben. A szubjektív ítéleteken alapuló magatartást fokozta a már említett égi hitelesítés s az elmondásért járó nem is akármilyen jutalom: bűnbocsánat, búcsú, sőt üdvözülés, vagy egyéb más. "...Az Úristen azt mondotta / Aki ezt az imát háromszor lefektébe / háromszor fölkeltébe elmondj a / Hét féle bűne megbocsáttatik...";17 vagy: ".. .Mondá Krisztus Urunk / Teremtettem testet, én adtam a lelket, / Valaki az én keserves kínszenvedésemről való imádságot elmondja / Úgy megy mennyországba, mint a bőcsőbe való kisded."18; vagy-Urunk Jézus Krisztus mondja prófétáinak-: "...Menjetek el a fekete föld színére / És hirdessétek ezt az én kis imádságomat, / Ki napjában kétszer elimádkozza, / Száz napi búcsút nyer."19 E néhány példa is jól mutatja a szövegek lényeges funkcionális elemeit: az égi szentesítést-el- rendelést, értelmét-célját s az elnyerhető jutalom nagyságát, továbbá a mindehhez kötött kívánalmat: a kínhalálra való emlékezést. A következőkben mindezeket most már szövegfilológiailag is alátámasztom, azaz az imádságoknak ezen jellemző, történetileg dokumentálható, a XIII. századig követhető szerkezeti elemére hozok egy-egy példát. Első sorban a hagyomány fönnmaradása szempontjából a legfontosabbra, az égi hitelesítésű záradékra, melyben gyakran található utalás a pénteki napra is - nagypéntekre - minnt ahogy sokszor kiemelt-kezdő helyzetben is: Ma van péntek...Heute ist Freitag...Dans je sveti petek/petek boíje dan...Viner, viner, sfunta vinerele...stb. Szerb: "... Gospodin Bog reöe: / Ko ovu moju molitvu / Ujotre i uveíe triputa &ta, / Ja tu mi viti upomóc /1 sve tu mu grehe oprostit / " ... Az Úristen azt mondja / Aki ezt az imádságot / Reggel és este háromszor elimádkozza / Én annak segítségére leszek / És minden bűnét megbo- csájtom." - Medina, Tolna m. 1974. júl. 13. M.I.-né 1905. / Horvát: "...Onda rie6e Jiezul»:... / Ki se z ovié molitve veŐ krat spomiene / Ili tri krat u danu izmoli / Onomu su si grihi opro&íeni..." /"... És mondja Jézus:... / Aki erről az imádságról többször megemlékezik, vagy naponta háromszor elmondja / Annak minden bűne meg van bocsátva..." - Horvátlövő, Vas m. 1976. aug. 17. RF.-né 1888. / Szlovén: "... Jézus tak rece in na en kraj / elavo nagne: Da bi se znasel en bo2ji kristjan, da bi zmolil / to molitev vsako jutro in vsako vecer / ali pa deno vsaki petek / in vsaid svetek, da bi imel / tóliko grehov, kakor je na drevji listja, / v morju peska in na semlji trave, / bi se mu vse 304
