Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés

is: Az Úristen, az Ur Jézus/Krisztus Urunk, Boldogságos Szűz Anyánk, az evangélista stb. az, aki azt mondotta, hogy "....Aki ezt az imádságot.... Az európai változatok prototípusa: (Valamelyik égi lény mondja, hogy:)..."Aki ezt az imádságot napjában háromszor elmondja, megüdvözül", vagy: "...a mennyország kapuja kinyílik számára, a pokol kapuj a bezárul előtte..." Abűnbocsánat és az üdvözülés mellett gyakori jutalomként szerepel meghatározott számú búcsú elnyerése a Krisztus halála elmondá­sa- átélése "érdemén". így kapcsolódnak szövegeink áhítattörténeti renden a középkori búcsú gyakor­latához, sőt annak túlzásaihoz is. Az előkép szövegeknek szerep jutott még a Mária-kultusz ápolásában is, s itt kötődnek imádságaink még motívumaikon keresztül is a középkor laikus, világi áhítatát szolgáló népszerű, gyakran ékesen illusztrált hóráskönyveihez: horae, libri d’ore, livres d’Heures, Stundenbücher, Hours stb... A világi zsoltárját olvasó Mária-toposz a szakirodalom szerint is középkori eredetű, s a Psalterium Mariae-t juttatja pl. a dán F. Ohrt eszébe, nemkülönben az Annunciatio korabeli képi megjelenítését.9 Gábriel az éppen zsoltárkönyvét olvasó Máriát zavarja meg, amikor..." az égből küldeték..." Ezekahóráskönyvek a devotio modema szellemében mintegy kis breviáriumokként szolgáltak mind az egyéni, mind a kis­közösségi-társulati ájtatosságokon. Mária-officiumokat: zsoltárokat, dicséreteket, himnuszokat, imádságokat tartalmaznak, s az olvasóval együtt a középkori vallási élet jelentős tárgyi kellékei, ahogy ezt imádságmotívumaink szintén jelzik: a könyvét olvasó Mária nyakában az olvasót is láttatják, amely gyakran "jeruzsálemi". Ahazai hóráskönyvek egyik gyönyörű példánya a XV. század végéről az Egri Hóráskönyv: Horae beatae Mariae Virginis,10 vagyis ahogy az egyik korai kódexünk is jelöli: "Bodog azzon horay."11 AXIII-XV. században rögzített olasz és egyéb nemzetiségű szövegek, majd a korunkban fölvett hasonló megfogalmazású népi imádságok tanúsítják a népi kultúra fönt említett informatív értékét. Más szóval azt - és ezt nem győzöm hangsúlyozni s itt is elmondom, - hogy Magyarországon a szóbeli hagyomány őrizte meg a régmúlt irodalmából azt, amit szerencsésebb országokban az írásbeliség is. E megállapítás sok kérdést vet föl, főleg az írásbeliség-szóbeliség kapcsolatára vonatkozóan s annak hármas vonzatában: írott költészet- íratlan költészet-népköltészet, azaz írásbeliség-másodlagos orali- tás-elsődleges oralitás kérdéskörében. Az íratlan költészet - irodalom az írott költészet - irodalom él­őszavas vonulata, amely az írott irodalommal egy időben élt s hatott, egy szinttel lejjebb áramlott s a tömegek írástudatlan volta miatt élőszóval terjedt. Ezért nevezik másodlagos oralitásnak, szemben a népköltészet elsődleges oralitásával. E hármas vonzatú kapcsolatrendszer fölvetődő kérdéseire, köl­csönhatásaik fölfedésére keressük a választ, de nem itt, és nem most, e szűkre szabott időnkben. Tuda­tosan foglalkoztam ezekkel a történeti mozzanatokkal, amelyekkel a szóbeliség múltközvetítő funkcióját véltem hangsúlyozni. Nincs jelentősége annak, hogy magyar háttérrel vázoltam föl monda­nivalóm. Adolgok érdemén az élőszavas szellemi örökség megtartó erején, forrásszerepén ez mit sem változtat. Annál inkább nem, mert az oralitás dokumentatív értékéről mondottak nemcsak ránk vonat­koznak. Vonatkoznak a Kárpát-medencében velünk együtt élő, azonos történelmi sorsot, azonos szel­lemi hatásokat ért közösségekre is. Adatokkal bizonyíthatóan állítom, hogy az azonos körülmények között élő, azonos vonásokat hordozó szöveghagyomány azonos szellemi és áhítattörténeti hátteret jelez és azonos érvényű következtetések levonására késztet. Minderre már kutatásom kezdeti idősza­kában, a hetvenes évek elején, utalt sokféle észrevétel. Ekkor terjesztettem ki az archaikus imádságok gyűjtését nemzetiségeink hagyományaira is.12 Reméltem, hogy az eredet- és történetiség kérdései megoldásához hozzásegít az összehasonlító kutatás, a földrajzi helyzet adta lehetséges összefüggések feltárása. Tudnom kellett ui., hogy a hatalmas mértékben felszínre került szöveganyag sajátságos ma­gyar örökség-e, vagy más népek - elsősorban a területünkön és a szomszédságunkban élő népek - szakrális hagyományában is föllelhetőek-e? A gyűjtések egyértelműen az utóbbit jelezték.13 Sokszor feltűnő egyezésekig jelezték, fölvetvén ezzel a kárpátmedencei szellemi javak csereberéjének Bartók- megfogalmazta tényét.14 Mind az északi, mind a déli szlávság, mind a románság és hazai németjeink, a "svábság" körében bőven találtam az archaikus népi imádság műfaji csoportjába sorolható szövegeket. Ezek az összehasonlító kutatás fényében éppen úgy a későközépkorban eredeztethetőek, mint a mi imádságaink, a Passiót és Mária fájdalmát megjelenítő stilizált képsoraink. Olyan hatást keltenek, mintha a középkori templomi freskók elevenedtek volna meg, a Biblia pauperum hősei kezdtek volna beszélni. Ezért is neveztem e hagyományt verbális ikonográfiának, kép és szó egyedülálló keveredésé­nek, szavak festette képekbe dermedt látványnak,15 mert ikonszerű statikus merevségük hirtelen dina­303

Next

/
Thumbnails
Contents