Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
ben. Tamai a fentieken kívül a katekétikus szövegek közül a lelki tükröket vizsgálta, a gyónás-formulákról csak említést tett. A szóban forgó szövegek elnevezése magyar szövegkörnyezetben is Pater noster, Credo vagy Symbolum, Confiteor. A krakkói Jagelló Egyetem Könyvtárában található az a papírtöredék, mely az 1. számú mellékletben közölt szöveget tartalmazza. Az 1500 körüli (talán XV. század végi) magyar nyelvű szöveg eddig ismeretlen nyelvemlékünk.11 Tudtunk szerint hasonló középkori magyar nyelvű, szentbeszéd után elmondott szöveggel nem renedelkezünk. A teljes értékelés későbbi feladat, ezúttal elsősorban a közgyónást vizsgáljuk meg. Négy kódexünk tartalmaz a bűnbánati imához közel eső, gyónásról szóló részt. Valamennyit a XVI. század első harmadában másolták (Érsekújvári-,12 Gyöngyösi-,13 Vitkovics-14 és Virginia-kó- dex15). A Gyöngyösi-kódex gyónóimái kevés hasonlóságot mutatnak a szokásos közgyónás-szö- vegekkel, a Virginia-kódex csak utasítást ad a Confiteor elmondására. A másik két kódexben sincs közgyónás. A bűnök fajtáihoz, azok sorrendjéhez további összehasonlító szövegeket találunk a Nádor- (1508),16 a Thewrewk- (1531)17 és a Nagyszombati-kódexben (1512-1513).Vargha Damján a Nagyszombati- és Nádor-kódex latin forrását közölte,19 Tárnái Andor a szöveghagyo- mányozódásról szólt.20 Az előforduló lelki tükrök bűnjegyzékeinek sorrendje nem egyezik az új szövegünk közgyónásában lévő sorrenddel. Kódexeinkben tehát nem található közgyónásszöveg. Kathona Géza21 a XVI. századi protestáns közgyónatok némelyikéről (Bornemisza Péter, 1577. és Beythe István, 1582.23 - ld. az 5. és a 6. számú mellékleteket) azt állapította meg, hogy azok a középkori római katolikus confessio generalis figyelembevételével készültek, Bornemisza szövege annak formagerincét őrzi.24 Összehasonlításul a Telegdi Miklós által Nagyszombatban 1583-ban kiadott egyik szövegváltozatot25 használta, amelyet mi a 2. számú mellékletben közlünk. Az újonnan előkerült közgyónás és az 1583-ban kinyomtatott változat most egyértelművé teszi azt, amit Kathona Gézának még bizonyítania kellett: a Telegdi-féle nyomtatott változat középkori formát őriz. Maga Telegdi a gyónásnál elmondott változat közlésekor annak ismert voltát feltételező mondatot írt le.26 Hasonló módon járt el prédikációinak kiadásakor az ott közölt énekekkel. Figyelembe vette az 1560-as nagyszombati zsinat rendelkezését, mely megtiltotta olyan nemzeti nyelvű énekek használatát, amelyekről nem bizonyos, hogy legalább száz éve jóvá vannak hagyva, vagy nem újonnan jóváhagyónak. Nyolc középkori anyanyelvi népéneket közölt.27 A most előkerült változat és az 1583-ban kinyomtatott szöveg azonossága kimutatható a szerkezetben is. A nyomtatott változat az útmutatásban pontosan megnevezi, hogy vasárnap, a szentmisében, a Hiszekegy és a felajánlás között, vagy szentbeszéd végén28 hangzanak el a hirdetések29 (a kéziratban csak a formula, itt részletes ünnepfelsorolás található), aztán a közgyónás, feloldozás latinul és magyarul, imák és elbocsátás. Mindkét szöveg utal arra, hogy közgyónásról (offene Schuld) van szó, s a feloldozás csak a szokásos módon (már meggyónt és akaratlanul kimaradt bűnökre) érvényes. A XVI. század első harmadában egy ma Németújvárott őrzött ősnyomtatvány misekönyv végére írtak egy közgyónásszöveget. A szentek említése hiányzik belőle, ennek ellenére katolikus közgyónásnak tekintjük (3. számú melléklet).30 Izgalmasabb a budapesti Egyetemi Könyvtár 1512-ben nyomtatott Postilla Guillermi super epistolas et evangelia című kötetének végére bejegyzett két közgyónás (4. és 4a. melléklet). Sajnos a kötet 1988 óta lappang, így egy 1893-as szövegközlésre31 vagyunk utalva. Akötet Szerencsi Balázs"literatus"-é, majd a szentlőrinci pálos kolostoré volt. Talán még Szerencsi jegyezte be egyebek mellett a két közgyónást is. Egy imabejegyzését 1516-os évszámmal látta el. Az mindenképp bizonyos, hogy a két közgyónás bej egy zése időben megelőzi Bornemisza 1577-ben megjelent közgyónatát, amellyel ezek egyike végig nyilvánvaló azonosságot mutat. Ebből következik, hogy Bornemisza Péter úrvacsorái liturgiájához nem megalkotott, hanem átvett egy már használatban lévő confessio generalist. Az 1893-as, név nélküli szövegközlő szerint az Egyetemi Könyvtárban található bejegyzés szerzője, vagy leírója már a reformáció híve. Két érvet hozott fel emellett: a közgyónat "bűnes vagyok régi nagy sok bálványimádásomban" fordulatát és a Salve Regina antifona travesztálá- sának módját. Az utóbbiban Mária és a regina szavak helyén Jézus Krisztus nevét találjuk. Abejegyzé- sek értékelését - a kötet előkerülésében bízva-más alkalomra halasztjuk. 294
