Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés

SZELESTEI N. LÁSZLÓ A KÖZÉPKORI MAGYAR NYELVŰ BŰNVALLÓIMÁRÓL A középkor végén a prédikációkhoz többé-kevésbé rendszeressé váló anyanyelvi részek kap­csolódtak, benyomulva a szentmise szertartásába. Ezek: hirdetések, a katekizmus különféle formái (közös imák és szövegmagyarázatok) és a közgyónás. A katekétikus szövegekhez tartozott kezdet­ben a hitvallás és a Miatyánk, a XIII. század óta az Üdvözlégy és a Tízparancsolat is. AXV. század végén bizonyos helyeken évente néha a közgyónásban említett bűnök lelki tükör-szerű felsorolása is előfordult. A közgyónás (tulajdonképpen kibővített Confiteor nemzeti nyelven) a szentmise áldozati része előtt hangzott el. A Hiszekegy a keresztségből, a közgyónás a bűnbánat szentségéből került ide egyes szám első személyben.1 A XII. század első felében Honorius Augustodunensis Speculum ecclesiae című kézikönyvében nagy ünnepeken szentbeszéd utánra a Miatyánk, Hiszekegy és a bűnvallás elmondását ajánlotta. Az utóbbiban a keresztségi fogadalom megújítása, Confiteor és feloldozás szerepelt. Ha a körül­mények kedvezőtlenek (hideg, hőség), akkor a Hiszekegyhez rövidebb közgyónást csatlakoztatott. Külön kiemelte, hogy a feloldozás csak a már meggyónt és az akaratlanul kihagyott bűnökre érvényes.2 Aquinói Szent Tamás szerint a Misereatur- és Indulgentia-formula a breviáriumban, a szentmise kezdetén, és a prédikáció után nem szentségi feloldozás, hanem imádság.3 A római liturgia XIV. század végi ordináriumaiban a prédikáció utáni bűnvallást a búcsúhirdetés, feloldozás és áldás követte.4 Durandus Rationaléjában szintén szerepelt a bűnvallás és az azt követő feloldozás.5 Az utóbbiak egészen napjainkig használatban maradtak a breviáriumban, a szentmise kezdetén és szentáldozás előtt. A hívek katekizálásának fő formája a prédikáció volt, melyhez hozzátartoztak az általunk most vizsgált részek. így azok a vasárnapi istentiszteletnek részévé váltak, elmulasztásukat meg kellett gyónni. A középkor végén már nemcsak falfestmények, hanem nyomtatott képes katekizmusok, templomi táblákon elhelyezett ismertetések is segítették a hívek oktatását. A prédikáció után elmondani szokott imákat (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Tízparancsolat) tudnia kellett a hívőnek, enélkül nem kapott feloldozást.6 1506-ban Bázelben Johannes Ulricus Surgent előszavával prédikációs kézikönyv jelent meg az egyházmegye plébánosai számára. Zsinat rendelte el, hogy legalább vasárnapokon a Miatyánkot, Hiszekegyet és a Tízparancsolatot anyanyelven kell elmondani, azokat a templomban ki kell függeszteni. A kiadvány német és francia nyelven közli az imaszövegeket. Mindezeket követi a közgyónás, németül és franciául öt-öt változatban,7 aztán a hirdetések. A közgyónás és a Misereatur között egyesek Miatyánkot és Üdvözlégyet mondatnak, de ezt nem ajánlja a kötet összeállítója, mert úgy tűnhet, mintha elégtétel volna. Nem saját bűnvallás hangzik itt el - szól az indoklás -, hanem az egyházé, melyben az egyén elismeri, hogy ő az egyház tagja. A középkor végén tehát a szentmise keretében tartott prédikációt nemzeti nyelven mondott oktató-hitvalló részek követték. Az ezredforduló óta számuk egyre szaporodott, s a szentmise áldozati része előtt hitvallásként és a megtisztulás szolgálatában hangoztak el.8 Mi a helyzet Magyarországon? A fentebb ismertetett gyakorlat nyilvánvalóan ismert volt. Már első törvényeink előírták, hogy a templomos falvak papjai a Miatyánkot és a Hiszekegyet magya­rázzák.9 A magyarázandó szövegeket, bizonyára azok köztudott volta miatt, csak későbbi és kisszámú lejegyzésből ismerjük. Tárnái Andor "A magyar nyelvet írni kezdik" című kötetében számbaveszi a szövegek előfordulásait.10 A legkorábbi Miatyánk-lejegyzés a XV. századból szár­mazik. A Hiszekegy egy csonka magyarázata a XV. század második feléből való (az Apor-kódex- bén), a XVI. század elején előfordul a szöveg a Peer- és a Nagyszombati kódexben. A Bibliából származó, általában az ottaninál rövidebb formájú Tízparancsolat gyakrabban szerepel kódexeink­293

Next

/
Thumbnails
Contents