Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
et comedebat de illo pane, sanatus fuerit" (és bármely beteg eszik ebből a kenyérből, valamiféle kegyelmet nyer, és láttam, hogy ha bárki, akinek láza volt, és evett ebből a kenyérből, meggyógyult). Amikor fiának adott belőle, a következő imát mondta: "O sancta Margaretha, iste panis fuit inventus in loco, in quo fecisti misericordiam, taliter fac et isti puero" (0 Szent Margit, ezt a kenyeret azon a helyen találták, ahol te irgalmat gyakoroltál, tégy így evvel a gyermekkel is).55 Az imádságok, fogadalmak, ereklyék ereje következtében számos csoda vagy annak tartott gyógyulás történt a szigeten. Érdekes az esetekre való rádöbbenés menete. "Midőn a sír mellett voltam, érzékeltem a szememmel, hogy képes vagyok a kezeimet látni"56- mondta az egyik vakként érkezett. A másik így vall: "üldögéltünk a sír mellett, és ő (ti. a beteg) elkezdte feszíteni a lábait, mozgatni a kezeit és remegett. Ezután lábra állt, és kimentünk a templomból."57 "Midőn a sírhoz vittek nem hallottam, és a sír mellett állva elkezdtem hallani a harangot." Közben mondogattam: "O Sancta Margarethe, adiuva me"58 (Ó Szent Margit, segíts meg engem). A bekövetkezett csodák alaposan fölkavarták az amúgy is várakozásokkal teli feszült hangulatot. Nem egyszer előfordult, hogy a sírhoz csúszva-mászva közeledő beteg miután a sírt megérintette s meggyógyult, fürgén össze-vissza futkosott a templomban, és örömében hangosan kiáltozott. A körülállók, sőt a sororok is, mintegy megbizonyosodni akarván a csoda valódiságáról tapogatták, nézegették az előbb még beteg s mostanra egészségessé vált tagokat. Egy vakot "examinabant cum multis experientiis, an videt", (különböző kísérletekkel próbálgatták, vajon lát-e). Egyszer maga Mihály testvér szólt így a mise után "Videatis, videatis" (nézzétek, nézzétek), így híva föl a csodára az ott lévők figyelmét. Máskor egy hasonló gyógyulás mise közben fordult elő. Ekkor a gyógyult kiáltott föl: "videatis domini, videatis, quia ego sum ad sepulcrum domini sanatus" (nézzétek urak, nézzétek, mert én, ó urak, a sírnál meggyógyultam). A miséző pap erősen rászólt: "tace, tace, ne suis clamoribus tumultum concitaret et divinum officium impediret" (hallgass, hallgass, nehogy a kiáltozásaiddal tömeget csődíts össze, és megzavarja az istentiszteletet). Az ilyen eseményeken persze nehéz volt úrrá lenni. A csodákért hálát adtak. Ismét földre borultak, dicsőítették Istent és Margitot. Gyakran háromszor megkerülték a sírt, és a nyughelynél vagy éppen az oltár előtt fönnhangon hirdették a csodás eseményt. Azonnal szóltak a sírnál tartózkodó testvéreknek is, "akik korábban bénán látták, elmondták (a gyógyulást) a testvéreknek. A testvérek pedig a nővéreknek, hogy énekeljék a Te Deum laudamus-t, és énekelték és megszólaltatták a harangokat."61 Az ének mindig a priorissza parancsára csendült föl, melynek hangjai a templomban is jól hallhatók voltak. Agyógyultak napokig a sírnál maradtak. Újra és újra elmondták a történteket. Hazatérve ismét csak tovább adták a csodák hírét. Az egészségesen visszatért volt beteg látványa hallatlan lendületet adott a tiszteletnek. Otthona felé közeledve a volt beteg előre sietett, és hangosan mesélte el az átélt eseményeket. "Az én anyám, aki nem volt jelen, nem hitte, hogy én ennyire egészséges vagyok- mondta egyikük- midőn megláttam őt, elkezdtem gyorsabban menni, mint a többi nővérem, és mondtam, hogy Boldog Margit gyógyított meg. "62 Az otthon maradottak a csodába vetett szilárd meggyőződéssel idézik föl az újralátás pillanatát: "betegen mentei, és egészségesen láttuk visszajönni." Ezután érthető, hogy ünnepet és lakomát tartva most már szinte az egész közösség fölkerekedett, zarándokká válva, plébánosa vezetésével processióban vonult a sírhoz. Énekelve, imádkozva, a reménytől, hálától boldogan közeledtek. És az események újra meg újra ismétlődtek. A tömeges méretű ideáramlás bár utóbb bizonyosan csökkent, mégis a sziget a török előrenyomulásáig mindenképpen a Margit-tisztelet központja maradt. íme az adatok, melyek ismertetésével talán sikerült gazdagítanunk a XIII. századi magyarság lelkűidéről kialakított képet. Az ország vallási viszonyainak egy, alapjaiban az ekkor igen népszerű koldulórendek tevékenységében gyökerező területére pillanthattunk be. A fölvillanó események gazdagítják a népi vallásosság megnyilvánulásainak egyik sajátos formájára, a zarándoklatokra vonatkozó ismereteinket, egyszersmind mutatva, hogyan illeszkednek a magyarországi esetek az általános európai képbe. Az események ugyanakkor fontos adalékot szolgáltatva segítenek föltárni és megérteni Árpád-házi Szent Margit tiszteletének kialakulását és lényegét is. 290
