Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
A legmagasabb arányt a horvátok mondhatják magukénak. A papok közel fele horvát származású, ami messze meghaladja az egyházmegyében élő horvátok arányát. A katolikus pap náluk mindvégig megőrizte társadalmi presztízsét. Ez a presztízs pedig a szakrális oldalon túl gazdasági összetevőt is foglalt magában. Számos horvát pap szüleivel vagy testvéreivel élt együtt a plébánián. A horvát papoknak azontúl, hogy gyengébb javadalmazású plébániát is elfogadtak, még egy nagy előnyük volt, többségük ismerte az egyházmegye másik két beszélt nyelvét, a magyart és a németet is. Érdekes eredményeket hoz a születési helyek vizsgálata. Első pillantásra megállapítható, hogy az egyházmegyében számos olyan pap működött, aki eredetileg nem itt tevékenykedett. Feltűnően magas a németországi papok aránya, akik főleg a XVII. század derekán működtek az egyházmegyében, amikor nagy hiány volt német anyanyelvű papokban. A természetes fluktuáció mellett sokat a harmincéves háború indított vándorújára. Főképpen a soproni és a locsmándi főesperes- ségben tevékenykedtek. Képzettségük a magyar átlag feletti, többen egyetemi fokozattal rendelkeztek, erkölcsi magatartásuk azonban némely esetben kívánnivalót hagyott maga után. Ezek a megállapítások lényegében az ausztriai papokra is érvényesek. Az ő működési területük főleg Vas megyére esik. II. táblázat Születési hely szerinti megoszlás a. 1640-1714 b. 1696-1698 Németország 40 5 Ausztria 61 29 Cseh Korona 9 2 Horvátország 12 4 egyéb külföldi 5egyházmegyén kívüli magyarországi 35 27 egyházmegyei 200 96 ismeretlen 191 18 A horvátországi és egyházmegyén kívüli területekről származó papoknál meg kell jegyezni, hogy egy részük középiskolai tanulmányait a győri jezsuita gimnáziumban végezte, és ezt követően az egyetemet már mint a győri püspök növendéke látogatta.2 Az egyházmegye területéről származó személyek megoszlása mintegy mutatója a katolikus restauráció előrehaladásának. A főesperességek közül a soproni messze megelőzi a többit (200-ból 117), mögötte a mosoni (31) és locsmándi (12) aránya lényegesen kisebb. Nagyságához képest jelentéktelen a vasvári főesperesség részesedése (25, ebből 11 szombathelyi). Forrásaink nem adnak arra választ, hogy milyen társadalmi rétegből származtak papjaink. Egyetlen támpontként szülőhelyük jogállása szolgál. Eszerint a 200 egyházmegyén belüli pap közül 9 származott szabad királyi városból, 64 mezővárosból, 127 pedig faluról. E két utóbbi kategória magas részesedése azt mutatja, papjaink eredetét valahol az "ignobilis" rétegen belül kell keresni. Nagyon keveset tudunk a középiskolai tanulmányokról. Az egyetlen hasznavehető forrásról, a győri gimnázium katalógusairól már esett szó. Az egyetemi stúdiumokról több az információ. Ahhoz, hogy valakit a kánoni kort elérve felszenteljenek, filozófiai és teológiai tanulmányokat kellett folytatnia. A filozófiai kurzus elméletileg három évig tartott, de nagyon sokan csak az első évet, a logikát végezték el. Ez utóbbiak aránya a XVII. század vége felé fokozatosan csökken, mindtöbben végzik el a teljes kurzust, de fokozatot ekkor is csak csekély számban szereznek. Mindössze 38 magiszterről tudunk, közülük is 11 külföldi. A teológia tekintetében két lehetőség létezett. A növendék vagy csak a teológia gyakorlati vonatkozásaival ismerkedett meg, vagy a teljes teológiai rendszerrel. Az előbbi a forrásokban mint 278
