Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IV. Egyházi életünk, történelem
"moralista" vagy "casista" jelent meg. Ez esetben tanulmányai csak egy-két évig tartottak. A 387 ismert végzettségű pap közül 253 személy így szerezte meg tudását. A tudományos, spekulatív iskolázottságúak száma lényegesen kisebb. Számuk főleg a korszak vége felé emelkedik meg. Sokan azonban közülük sem járták végig a teljes négy évet, hanem korábban felszentelték őket. A filozófiához hasonlóan kevés a fokozattal rendelkező személy (7 baccalaureus, 6 doktor). A teológiai képzésről elmondottakat jól alátámasztja a plébániai könyvtárak, illetve a személyes könyvtárak anyaga. A plébános általában olyan műveket tart, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a lelkipásztori munkához: Bibliát, különböző prédikációs gyűjteményeket, és olyan praktikus összefoglalásokat, amelyek mindennapi tevékenységében segítik (pl. Jacob Marchantius Hortus pástommá). Komoly teológiai mű alig szerepel a listákon. Az ismertetett stúdiumokat többségükben Bécsben végezték, számosán a Pazmaneumban, ahol a győri püspök tíz hellyel rendelkezett. Kevesen jártak a hazai egyetemre, Nagyszombatba. Az itt tanulók többsége egyébként is csak a filozófiai kurzust, illetve annak egy részét végezte itt, a teológiát a Pazmaneumban vagy Rómában, esetleg Győrben hallgatta. Az alsópapság szempontjából kisebb jelentőséggel bírt Róma, az elitképzés színhelye. Mindvégig volt papképzés Győrött, de ez csak a Széchenyi György által alapított szemináriummal (1684) tett szert nagyobb jelentőségre. III. táblázat Az alsópapság tanulmányainak színhelye Bécs 159 Nagyszombat 30 Graz 9 Győr 11 Róma 12 Összesen: 221 Az egyes vizitációk egymásra vetítésével némi információ nyerhető arról, hogy egy-egy pap mennyi időt töltött egy plébánián. Az 1696/98-as és 1713/14-es adatok nyolc év körüli átlagot mutatnak. Aki e fölött maradt egy helyen, annak komoly esélye volt, hogy véglegesen gyökeret vetjen. Mindamellett a fluktuáció rendkívüli volt. Ez részint a plébániák szegénységével, részint a lakosság ellenállásával, részint a politikai eseményekkel magyarázható. Nagyon keveset tudunk a plébániaváltásról. Bizonyos adatok azt mutatják, hogy a XVII. század derekán több plébánián olyan papok élnek, akik a főesperes és a püspök tudta nélkül telepedtek meg a parókián. Ez a jelenség a XVIII. század elején megszűnt. A plébánosok mozgása általában szegényebbről a gazdagabb plébánia irányába történt, bár sokan tekintették céljuknak, hogy szülőhelyük lelkipásztorává legyenek. Külön kategóriát (különösen kívánatosat) alkottak a szabad királyi városok (Sopron, Kismarton, Ruszt, Kőszeg) egyházai, amelyeket gyakran töltöttek be egyházmegyén kívüli személyek. A vonzó plébániák közé tartozott Sárvár és Csepreg. Ezek gyakran kanonoki stallum előtti megállónak bizonyultak. Aplébánosi létből való kilépés azonban csak keveseknek sikerült. A vasvári káptalan tagjai közé tizenegyen kerültek be, mindnyájan a vasvári főesperesség területén lelkipásztorkodtak. A veszprémi káptalanba hárman kerültek be, közülük ketten a nagypréposti méltóságot is viselték. A győri káptalanba 16 személy jutott be. Oszlopos kanonokságig azonban csak ketten vitték. A csekély szám egyik magyarázata az lehet, hogy hosszabb plébániai szolgálat után idősen lettek a káptalan tagjai (átlag 48 év), és így nem volt elég idejük a rangsor végigjárásához. A pontos okok a káptalan beható elemzése nélkül nem állapíthatók meg. Viszonylag könnyen felfedezhető azonban, hogy a kanonokok többsége magasabban iskolázott, mint az alsópapság, tanulmányait gyakran Rómában végezte, és általában csekély időtt töltött plébánián.3 279
