Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
ron kívül képviselhették-e mások is az egyházat a tanácsban. Az egész korszakon keresztül - függetlenül, hogy viselt-e állami tisztséget - a székesfehérvári prépost mindig tagja a tanácsnak. Más egyháziak, többnyire prépostok, gyakorlatilag csak akkor, ha állami funkciót töltenek be: kancellárok, kincstartók, személynökök vagy titkárok.19 Ami érdekes, a Jagelló-korban, amikor a titkárok száma megnőtt,20 az egyházi méltóságot viselő tisztviselők közül a tanácsban kimutathatók kivétel nélkül később püspökök lesznek. Ez kilenc fő, ugyanakkor 14 állami tisztviselő prépost vagy kanonok nem fordul elő a tanácsban, és nem lesz püspök.21 Ezzel el is jutottunk a korszak egyik alapproblémájához: az állami hivatalok és az egyházi rend kapcsolatához, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy királyaink tisztviselőiket egyházi javadalommal fizették.22 Ha az egyházi rendhez tartozó és a királyi tanácsba is beengedett hivatalnokok később mind püspökök lettek, akkor ez valójában bizonyítja az előbbi tételt. így tehát két kérdést kell először megválaszolnunk: milyen mértékben tükrözték királyaink főpapkinevezései a hivatalnokok előléptetését, és ez milyen mértékben hatott az egyház életére. Milyen volt tehát a magyar főpapság összetétele 1458-1526 között. Az alábbiakban a 16 megyésfőpásztorról és a székesfehérvári prépostról lesz csak szó,23 mint akik "hivatalból" tagjai voltak a tanácsnak. Nem tárgyalom viszont a időnként ugyancsak tanácstag johannita vránai peijelt.24 Mátyás - tudomásunk szerint - 11 főpapot és a székesfehérvári prépostot örökölte elődjeitől.25 Közülük a többség, hét fő, a királyi hivatalokban, főként a kancelláriákban is dolgozott.26 Ami ennél talán fontosabb, tizen jártak egyetemre, öten pedig kánonjogi doktorátust is szereztek.27 Az egyetlen külföldi, Labisini Máté erdélyi püspök kivételével valamennyien magyar nemesek voltak. A fentiek közül Mátyás alatt viselt magas kancelláriai tisztséget négy fő. Hozzájuk kell még számítani Bodó Miklós székesfehérvári prépostot, aki 1458 előtt nem fordult elő a hivatalnokok között.28 Mátyás uralkodása alatt az 1471-es Vitéz-féle összeesküvés jelentős cezúrát jelentett, így az általa gyakorolt főpapkinevezési politikát külön kell az összeesküvés előtt és után elemezni. Az 1458-1471 között kinevezett 15 új püspök közül hárman mutathatók ki hivatalnokként,29 és további ketten, Illés nyitrai és Nyujtódi Miklós tinnini püspök diplomataként.30 Nyolcán jártak egyetemre, közülük egy volt teológiai és öt kánonjogi doktor. Csökkent tehát a tanultak aránya. (83,3%-ról 53,3%-ra.)31 Négyen bárói, négyen nemesi családból származtak. Négyen külföldiek voltak, három származása megállapíthatatlan. A király uralkodása második felében 20 püspököt és egy fehérvári prépostot nevezett ki. Közülük majdnem a fele, tíz főpap, hivatalnokként kapta méltóságát.33 Egyetemre tizenegyen jártak, négyen voltak kánonjogi doktorok.34 (Az arány majdnem azonos a korábbival: 52,4%.) Négyen bárói, hárman köznemesi, hatan pedig polgári, ill. mezővárosi jobbágy családból származtak. Heten külföldiek voltak, egy származása ismeretlen.35 A püspöki kar összetétele tehát megváltozott. Többen lettek hivatalnokként főpappá, csökkent az arisztokrata és nemesi származásúak aránya, nőtt a polgárok és a jobbágyok és főként a külföldiek aránya. Ez a püspöki kar teljesen a királytól függött, a kánonjogi képzettségű főpapok számarányának csökkenése viszont gyengítette a püspöki kar helyzetét a királlyal szemben. A 36 éves Jagelló-periódus alatt nehezebb cezúrát felállítani, így tehát egységként tárgyalom. II. Ulászló 15 püspököt és a székesfehérvári prépostot örökölte Mátyástól.3'’A Jagelló-korban 36 megyésfőpásztort és két olyan székesfehérvári prépostot neveztek ki, akik nem lettek ebben az időszakban püspökök. Ami feltűnő, a hivatalnokok aránya megnőtt, mostmár többséget jelentenek: 22 főt.37 Pontosan a fele járt a főpapoknak egyetemre, 19 fő. Közülük azonban úgy látszik, hogy csak öten szereztek doktori fokozatot.38 Igaz, többségük kiváló humanista lett, de hiányzott a kánonjogi vértezet, a teológiáról nem is szólva! Újból változott a származásbeli összetétel: a 38 főpap közül 6 báró, 21 köznemes, 3 városi polgár, 3 jobbágy, 4 idegen, 1 ismeretlen.40 Ez azt jelenti, hogy az 1458-1490 között kinevezett 36 főpap közül 22,2% bárói, 19,4% nemesi, 16,7% polgári, ill. jobbágyi, 30,6% külföldi, 11,1% ismeretlen eredetű volt. A Jagelló-korban ennek az öt kategóriának egymásközti aránya így változott: báró 15,8%, nemes 55,3%, polgár és jobbágy 15,8 %, külföldi 10,5%, ismeretlen 2,6% volt. A legjelentősebb változás a köznemes püspökök arányának növekedése, a külföldiekének pedig a csökkenése volt. A bárók aránya minimálisan csökkent, a nem-nemesek pedig lényegében tartani tudták a Mátyás által elért arányt. 20
