Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
Aminek a kezdeteit ugyan már Mátyás alatt is meg lehet találni, de a Jagelló-korban általánossá vált, az a pappá sem szentelt püspökök számarányának növekedése volt. Sokan később szenteltették fel magukat, számos főpap magát "választott és megerősített" püspöknek nevezte,41 azaz pápai megerősítés ellenére sem vették fel az egyházi rendet. így nem okozhatott nehézséget, hogy pl. Keserű Mihály több mint két évtizedes boszniai püspökség után lemondjon és megnősüljön.42 Frangepán Ferdinánd gróf modrusi püspök ugyanezt tette négy-öt év után (1508.).43 Désházi István tinnini püspök 1523-ban viszont úgy látszik, hogy alig egy-két hónapig viselte tisztét és megnősült44 A püspöki javadalom felcserélése világi életformára azonban csak a XVI. század elejétől mutatható ki, az első az említett Frangepán volt. Természetesen voltak, akik végül mégis papok lettek. Szálkái prímás pl. több mint tíz évi püspökség után már esztergomi érsekként szenteltette fel magát papnak.45 Podmaniczky István nyitrai püspök is már püspökként vette fel az egyházi rendet. Mindezek szerint teljesen világos, hogy a királyaink által gyakorolt kegyúri jog alapján a püspöki méltóság elnyeréséhez nem a jó lelkipásztori tevékenységen keresztül vezetett az út. Uralkodóink egyre nagyobb mértékben valóban hivatalnokaikat jutalmazták meg püspökséggel, vagy pedig a politikai megbízhatóság, esetleg egy arisztokrata család megnyerésének szándéka vezetett a főpapsághoz.47 így nem véletlen, hogy a cseh humanista főúr, Lobkowiczi Hassenstein Bohuszláv 1502-ben ezt írta Budáról a magyar főpapokról: "Az egyháziak sűrűbben beszélnek pénzről, mint égről, és gyakrabban van a szájukban Nemezis és Lais, mint Krisztus, és ami alig tűrhető, inkább Plautusszal és Vergiliusszal, mint az evangéliummal foglalkoznak, és tudományosabban fejtik ki Epikurosz dogmáit, mint a pápai dekrétumokat" (a kánonjogot).48 Ez ugyan tanúsítja az olasz egyetemekre járt főpapok humanista műveltségét, amit az egyetemre sohasem jártak is átvettek, mint pl. Szálkái,49 de valóban, ez sem utal egyháziasságukra. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Aquinói Szent Tamással szólva mi is "séd contra"-val utalhatunk a kép másik oldalára. Már Mályusz Elemér joggal emlékeztetett arra, "hogy a XIV. századi magyar főpapok nem voltak vallásosabbak, mint a XVI. század elejiek, éppen csak kevesebbet gondolkoztak hivatásukon, s nem sokat tépelődtek, alkalmasak-e tisztük betöltésére".50 (Ezzel magyarázta ugyanis azt, hogy több főpap csak húzódozva, püspökként szenteltette fel magát.51) Úgy látszik azonban, hogy ezek az államférfi, világias főpapok nem egyszer igyekeztek főpásztori kötelességeiknek is eleget tenni. Nem akarok itt kitérni Szécsi Dénes bíborosra, a Mátyás-kor első prímására, aki egyházmegyei zsinatokkal, vizitációkkal, reformokkal igyekezett az egyházfegyelmet helyreállítani.52 A Jagelló-korban is több főpap tartott egyházmegyei zsinatot.53 A nagyhatalmú és erősen anyagias Szálkái prímás teljes erejével küzdött a luteranizmus terjedése ellen,54 még arra is gondja volt, hogy kinevezendő plébános hitbeli tisztaságát ellenőrizze,55 a mohácsi hadjárat előtt pedig könyörgéseket, böjtöket rendelt el.56 Arra is van adat, hogy amikor a kegyúr elmulasztotta egy plébánia betöltését, a püspök "nehogy az illető egyház mind lelkiekben, mind vagyonában sérelmet szenvedjen" "ordinarius- és megyéspüspökként" maga nevezi ki a plébánost.57 Úgy látszik tehát, hogy számos püspök, annak ellenére, hogy világiként került a főpapi székbe, mégis mintegy becsületbeli kötelességének érezte, hogy valamilyen módon eleget tegyen főpásztori kötelezettségének is. Természetesen az ország szempontjából fontosabb volt politikai szerepük. Valamennyi főpapnak módja volt a királyi tanács ülésein megjelenni, és ott az ország dolgába beleszólni.58 A kancellárok az országos politika fő irányítói voltak, így a Jage'ló-korszak mindhárom prímás-főkancellárjáról maradtak olyan egykorú adatok, amelyek teljhatai. akat emlegetik.59 Különösen fontos volt Szálkái szerepe, aki megkísérelte Mohács előtt az állam megerősítését.60 Míg a Mátyás-kori főpap-politikusok túlzott befolyását a király esetenként megnyeste és a politikát valójában az uralkodó irányította,61 addig a Jagelló-korban a politikát az egyháziak irányították, nekik kellett a különféle politikai erők között egyensúlyt elérni, és így természetesen az ellenzéki erők az egyház hatalma ellen fordultak, amire a törvények is számos adattal szolgálnak.62 Ennek ellenére a főpapság meg tudta őrizni befolyását, amit vagyonának és katonai erejének egyaránt köszönhetett. Püspökeink vagyonáról a hagyatéki ügyek tájékoztatnak. A legtöbb adat a Jagelló-kor püspökeiről maradt fenn. Tűz Osvát zágrábi püspök pl. nem kevesebbet, mint 32 000 ft-ot hagyott a végvárak munkáira, de - mint egykori kincstartó63 - ismervén a kincstárt, az összeget nem a 21
