Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
chiákon nyugtalanság, sőt egyes helyeken (Kismajtény, Szamosdob, Szaniszló, Reszege, Nagy- kolcs) lázongás keletkezett. Az is kiderült, hogy néhány községben a román papoknak sikerült elémiök, hogy a magyar hívek a román liturgikus nyelvet szent nyelvnek tartották és úgy vélték, hogy anyanyelvűk templomi használatra nem is alkalmas. Ezek "a román érzelmű magyarok" sem örültek annak, hogy a magyar egyházmegyébe osztották be őket. Miklósy püspök azt akarta, hogy a román metropóliából átcsatolt paróchiákról - az akkori közlekedési viszonyok mellett - a lehető legkönnyebben lehessen vele kapcsolatot teremteni, ezért választotta ideiglenes székhelyül Debrecent. A püspök elképzeléseit Debrecenben megértették és méltányolták. Ez a magyarázata annak, hogy amikor a püspök a városba bevonult (1913. okt. 15.) olyan fényes fogadtatásban részesült, amilyenre az előzmények után nem lehetett számítani. A városból 50 tagú küldöttség ment elé Nyíregyházára. A megye határában, Téglás község állomásán Orosz Endre főszolgabíró köszöntötte; a debreceni vasútállomáson megjelentek a megye és a város vezetői, a legkülönbözőbb intézmények igazgatói, elnökei, főnökei és a lakosság széles tömegei. A püspököt Kovács József polgármester, valamint az egyes egyházak képviselői köszöntötték. Nemcsak a főpapot, hanem a magyar nemzeti eszme egyik oszlopát is üdvözölték benne. A püspök a város híres ötösfogatán vonult be székhelyére, az Iparkamara épületébe. Itt Szávay Gyula, a Kamara titkára e szavakkal köszöntötte: "Mint házigazda, büszke a Kamara rá, hogy székháza falai közt egy egyházfejedelem találja fel maga választotta otthonát éspedig oly egyházfejedelem, akinek a magyarság szempontjai adtak rangot és küldetést..." A lelkesedésre jellemző, hogy este a Katolikus Népszövetség 400 tagja lampionos felvonulást rendezett a püspök tiszteletére a Kamara épülete előtt, szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepelték a püspököt, aki nem tagadta, hogy ilyen meleg fogadtatásra az előzmények után egyáltalán nem számított. Úgy tűnt, hogy a székhely kérdésében Miklósy püspök helyesen döntött. Ő ugyan kijelentette, hogy Debrecenben csak egyszerű lakó akar lenni, de az az impozáns fogadtatás, az a fejedelmi pompa, az a lelkesedés és szeretet, amivel Debrecen köszöntötte a városba érkező püspököt, kifejezésre juttatta a társadalom meggyőződését, mely szerint: "Új őrtűz gyűlt Debrecenben, midőn a görög katolikus magyar püspök a város falai közé jött, hogy innen hirdesse a szeretetet." (Debreceni Újság, 1913. okt. 16.) Mindenki biztosra vette, hogy a rokonszenves püspök bölcs tapintattal megoldja majd a legkényesebb problémákat is, és a viharfelhők eltűnnek az egyházmegye egéről. Az egyházmegyéhez csatolt román többségű egyházközségekben is a megbékélés jelei mutatkoztak. Miklósy püspököt igen sok román pap kereste fel székhelyén, hogy tiszteletét tegye nála és személyesen találkozhasson vele. Érthető, hogy mindez a püspököt és környezetét optimizmussal és bizakodással töltötte el. Talán éppen ezzel az optimizmussal magyarázható az az elővigyázatlan magatartás, amit a tragikus kimenetelű bombamerénylet alkalmával tanúsítottak. A PÜSPÖK TÁVOZÁSA DEBRECENBŐL 1914. febr. 22-én álnévvel feladott levél érkezett a püspökségre Csemovitzból. írója közli, hogy egy aranyozott templomi csillárt adott fel a püspökség címére. A csomag másnap meg is érkezett, kb. 18 kilogrammos bombát tartalmazott, mely midőn fel akarták bontani, felrobbant, elpusztította a püspök közvetlen munkatársait, három embert súlyosan, többeket, főleg a ház lakói közül könnyebben megsebesített. A merénylet híre az egész országban mélységes megrendülést váltott ki. Őszinte és testvéri együttérzéssel osztoztak a görög katolikusok tragikus fájdalmában a debreceni reformátusok is. A merénylet után Miklósy püspök egy ideig a Szent Anna római katolikus plébánián tartózkodott, majd új szállás után nézett. Áz Iparkamara épületében néhány szobája ugyan sértetlen maradt, de oda nem költözött vissza, mert a lakók rettegtek attól, hogy vele egy fedél alatt éljenek, hiszen újabb merénylettől tartottak. Csakhamar kiderült, hogy a bombát Ilja Catarau ezredes, a román katonai akadémia orosz származású tanára (eredeti neve: Katarov), politikai ügynök adta fel, s reálisan számítani lehetett arra, hogy a magyar püspök elpusztítását újra megkísérlik. Kiújult a felekezeti féltékenykedés is. A bombamerénylet után Debrecen és a magyar görög 240
