Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
MEDVE ZOLTÁN AZ UNITUS EGYHÁZ HELYE KARPATAIJA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBEN Tyimofejnek, a pszkovi sztarecnek és követőinek "harmadik Róma" elmélete, a vallásos értelmiségnek "aki keleti szláv, az pravoszláv" axiómája (helyi képviselője I. Franko), a szocialista-ateista politika ádáz Róma-gyűlölete (helyi vezéralakja J. Hálán), Sztálin számára a jogos kiindulási alapot, illetve a szükséges és elegendő okot jelentette "egyházpolitikájának" a második világháború kapcsán elfoglalt területeken történő végrehajtásához, amely a galíciai (1946) és a kárpátaljai (1949) unitus egyház "reuniálásával", azaz felszámolásával vette kezdetét, és klérusának telj es kiirtását tűzte ki célul (vö. Ogonyok, 1989/38). A hitelvekben megingathatatlan papság bebörtönzése, majd lágerekbe hur- colása után (a saj tóban már jóval előtte is) az unitus eszme teljes kiirtása érdekében, a cél szentesítésére (VÖ. Lenin titkos levelét Tyihon pátriárka elnémítására: Nas Szovremenyik 1990/4) a párt a kommunikációs eszközöket, elsősorban az Iszak Mine irányítása alatt álló ún. "szovjet történettudományt", azaz a legarcátlanabb történelemhamisítást használta fel eszközül. A szláv rítusú katolikus egyház ellen a gyakorlati és elméleti hadjárat nemcsak a sajtón és pamfletteken (Bukovics 1980; Szafronova 1981; Boldizsár 1988 a, b) keresztül folyt permanensen, hanem az ún. "tudományos" szakirodalom bevetésével is (Kompanijec 1960; Kolomijec 1961-62) a következő sommás ítélettel: az unitus egyház a legveszedelmesebb ellenség, HattJiDTiHmHll Bopor". A következőkben a tények alapján a valóságot próbálom megmutatni: milyen bűnöket követett el népe ellen ez az egyház Kárpátalján, amivel kiérdemelte ezt az epitheton ornanst. A nemzeti mítoszteremtéstől mentes történetírás azt igazolta, hogy a ruszin nép ősei a XIII. századtól kezdve szivárognak, majd szervezetten települnek át Galíciából Kárpátaljára (Ács 1984; Bonkáló 1920, 1940; Hodinka 1910; Hóman-Szekfű 1935; Nájpáver 1978). A XV. század elejétől működik a csemekhegyi kolostor (Basilovits 1799), a pravoszláv szellemi élet igen szerény központja, amelynek kulturális kisugárzó tevékenysége - a történelmi és földrajzi realitások miatt - nem is hasonlítható össze a nyugati egyház kolostoraival. A néppel együtt áttelepült klérus gazdasági, társadalmi, tudományos-kulturális szintje alig haladja meg a jobbágyokét. Lippay egri püspök nyilván túloz, amikor papjaikat "a legtudatlanabbaknak" nevezi (Hodinka 1910, 41-42). Viszont Gennagyij novgorodi érsek leírásából (1484—1501) ismeretes a szertartáskönyvet olvasni nem tudó ifjú pappászentelési kérelme. A hasonló esetek megszüntetésére a moszkvai zsinat hoz határozatot 1551-ben. A Rzeczpospolitában magasabb a tudásszint, de a Kárpátaljára áttelepülteknek nincs továbbképzésük, a fiataloknak gyenge az alapműveltségük és így nagy a lemaradás a latin szertartásé klérus színvonalától. Az 1646-ban létrejött ungvári unió helyi jelentősége óriási. Ez a lépés ugyanis a történelmi szükségszerűségből fakadó progresszivitás lehetőségét ragadta meg, s a szigorúan egyházi érdekek mellett a nép akkori vezetői, azaz a klérus számára a jobbágysorstól való megszabadulást, a biztos egzisztenciát - és ami rendkívül fontos - a kor európai színvonalának megfelelő tudomány és kultúra elérését tette lehetővé (Medve 1986). Bethlen Gábor ugyan már lehetőséget ad ruszin papok képzésére, de a tárgyi és személyi feltételek biztosítása nélkül. De Camelis unitus püspök is felveti a hazai papképzés ügyét, de addig még hosszú az út. Az ún. "Jany - Lipót" alapítvány segítségével kezdődik a tudományos teológusképzés Nagyszombatban (itt tanulnak a későbbi püspökök, mint pl. Olsavszky, Blazsovszki, Bradács, Bacsinszky). 1754-től Egerben hatan tanulnak, majd a pozsonyi, esztergomi és a pesti szemináriumok is megnyílnak az unitus papnövendékek előtt. 1775-től a bécsi Barbareum a két növendék mellé még hármat fogad. Az 1773-ban kelt királyi leirat a Rómába küldhető tehetséges ifjakról intézkedik. Bacsinszky püspök körlevele az ungvári, nagy- szombati, egri és pesti főiskolákon tanuló 120 kispapról tesz említést (Udvari 1990). A ruszin táradalom fejlettségi szintje a XIX. század elején jó félszázados késésben van a történelmi Magyarország többi nemzetiségeihez viszonyítva. A fejletlen társadalmi struktúra következtében - minthogy a világi értelmi': :g elsősorban a nagy patrónushoz, a cárhoz emigrál (vö. 231
