Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa

ték. Az egyházi intézményes reform pedig ehhez biztosított korszerűbb keretet. A forradalom győzött az egyházban. A zsinat résztvevői nem rejtették véka alá, hogy mit és miért cselekszenek. A demokrácia követelményeire hivatkoztak, amikor a többség akaratát kivitelezték, méghozzá a püspökkel, Gherasim Rat-cal szemben. Ő ugyan elfogadta, hogy aggkorára való tekintettel ideiglenesen püspöki helytartót válasszanak, de ezt az esperesek sorából szerette volna. A zsinat ezzel szemben ^tefan Chirilescu, talpasi plébánost választotta meg, akit jelleméért tiszteltek, így is tiltakozva az elharapódzott korrupció ellen. Ugyanakkor sokan nem számítottak arra, hogy megbízatását valóban komolyan tudja venni. Atanasie Sándor, aradi tanár az 1850-es években írt emlékiratában, amikor Chirilescu börtönben szenvedett így ítélte el őt: "a románok nem várták, hogy olyan energiával fáradozik a magyarok ügyeiért, és így működése inkább negatív mint pozitív." Nem tudjuk, hogy a magyar kormánnyal szembeni lojalitását hangsúlyozó püspök, Raj vajon nemzeti, személyes vagy presztízs okokból jelentett be óvást Debrecenben, és zsinati örökös elnökséget követelt, valamint a világi elem kiszorítását a szentszéki bíróságokból. Mire a zsinat azt válaszolta, hogy "democraticus alapra lévén helyezve, valami természetes elnökséget el nem ismerhet, mely különben is a hazának s nemzetnek csak szerencsétlenségére lehet", és miután "a mostani időkben casták nem állhatván" jogos a világiak részvétele. A püspök bár nem tudta akaratát rákényszeríteni híveire, óvásával viszont megakadályozta, hogy a kormány idejében, és ne csak július elején, elfogadja a zsinati jegyzőkönyvet, más szóval az új egyházi alkotmányt. Ugyanakkor a zsinat és a magyar kormány viszonya sem volt felhőtlen.

A köröskisjenői zsinatnak kétfrontos harcot kellett vívnia. Egyrészt a püspökkel, másrészt a kormánnyal, bár ezt korántsem lehet ellenségnek tekinteni. Inkább az állam és egyház olyan párbeszédéről van szó, amelynek során mindegyik fél természetesen a maga érdekeit akarta előtérbe állítani, ugyanakkor a megegyezést keresve és meg is találva. A kormány például nem fogadta el a püspöki helytartó esküjéből azt a kitételt, amely a magyar haza, az alkotmányos kormány és az egyház melletti hűség hangsúlyozásához "a román nemzet iránt" való hűséget is hozzátette. A kormányzat ugyanis a felekezeti és politikai kérdéseket el akarta egymástól választani a kor liberális szemléletének megfelelően. A zsinat ebben a kérdésben engedett, de nem tett engedményt az egyházi autonómia ügyében. Világosan legszögezte, hogy Drago§ kormánybiztosi megbízatása nem szolgálhat precedensként, hogy máskor is csak kormánybiztosi segédlettel lehessen zsinatot tartani. Ezt és a korlátlan egyházi iskolai autonómiát viszont a kormányzat sérelmezte. Pontosabban az illetékes államtitkár, Szász Károly, mert Kossuth Lajos egyszerre gondolkodott napi politikában és széles távlatokban. Április derekán a teljhatalmú erdélyi kormánybiztosnak, Csányi Lászlónak éppen a kisjenői zsinat példájának idézésével ajánlotta a figyelmébe a magyar-román "békés kiegyenlítés" ügyét. "A magyarhoni román ajkú clerus - írta Kossuth - egyházi ügyeire vonatkozó többrendbeli panaszai voltak, melyek elintézés végett a kormány elibe lőnek felteijesztve, s melyet míg kiegyenlítve nem lettek, az oláh nép itt-ott mutatkozott nyugtalankodásainak nem kis mértékben szolgáltak gyuanyagul.(...) És a dolog a jenői synoduson mondhatom a legszerencsésebb sikerrel lön tisztába hozva, a román clerus megnyugtatva, ezáltal a nép is lecsöndesítve." Mint tudjuk, Erdélyben Drago§ nem ért el sikert, sőt áldozatul esett az újból fellángoló polgárháborúnak. A zsinat példája azonban hatott és eijesztett. A bánsági román ortodoxok is hasonlót szerettek volna. A fejértemplomi konzisztórium július elején, mintha csak a zsinat mérlegét vonta volna meg, amikor hitet tett a Függetlenségi Nyilatkozat mellett: "Megtestesülve hisszük természet szerint az egyház méltóságának azon igényét, hogy a vallás ne legyen szolgája többé a kényuralomnak, de legyen szövetségese a szabad s független kormánynak, mellyel karöltve terjessze a szabadság boldogító malasztjait a népre, s eszközölje annak szellemi és anyagi üdvét s jóllétét."(Egyébként a köröskisjenői zsinat munkássága beleillett Horváth Mihálynak azon - Adriányi Gábor által jelzett - reformelképzeléseibe, amelyek jegyében a római katolikus egyházon belül is a világi befolyást akarták erősíteni).

Hogy a köröskisjenői zsinat ebből az igényből valamit megvalósított, azt a megtorlás mértéke is jelzi. A forradalom leverése után mintegy 90 magyarországi román papot felfüggesztettek. Néhányu- kat azzal alázták meg, hogy a nyilvánosság előtt, Temesvár piacán, levágták szakálukat, körbenyírták reverendájukat és kalapjukat. Chirilescut a, zsinat által megválasztott püspöki helytartót jószágvesztésre és négy év börtönre ítélték. Érthető tehát, hogy hallgattak a zsinatról a román kortársak. Ugyanak229