Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
MISKOLCZY AMBRUS MEGÚJULÓ ROMÁN ORTODOXIA A TÖRTÉNETI MAGYARORSZÁGON: AZ 1849-1 ARADI EGYHÁZMEGYEI ZSINAT Sokat beszélünk és írunk ma a keleti és nyugati kereszténység között húzódó határokról, és vannak, akik gyakran úgy állítják be az ortodoxiát mint, valamiféle megújulásra képtelen történelmi képződményt, sőt visszahúzó történelmi erőt. A keleti egyházak, mint tudjuk, valóban az államnak alárendeltebb szerepet játszhattak, eleve nem lévén olyan társadalmi és intézményes bázisuk, mint a nyugati egyházaknak. A keleti egyház belső tagoltsága inkább a nemzeti elkülönülés és a szektásodás felé mozdult el, mintsem az egyént előtérbe állító pluralizmus irányába. Mindez azonban nem jelentheti, hogy beérjük olcsó és tetszetős általánosításokkal, olyan ok-okozati összefüggések keresésével, ami aztán alá- és fölérendeltségi viszony méricskélésével jár együtt. A kérdéskör újragondolása előbb-utóbb újra napirendre kerül, és az ortodoxia történeti szerepének elemzésekor majd elsősorban maguknak az érdekelteknek kell nyilatkozni, megvonva az eddigi nézetek, vélekedések és kutatások mérlegét. Az ortodoxia kultúrmorfológiájának feltérképezésében Magyarország alighanem olyan önálló közegként jelenik majd meg, amely jelentős közvetítő szerepet játszott az eszmék és áruk forgalmában Kelet és Nyugat között. Mint a közép-európai világ részesei, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a felekezetek dialógusában, állam, társadalom és egyház viszonyának az újragondolásában a történetírás akkor játszhat építő szerepet, ha nem kész sémákhoz keresi az anyagot, hanem ismeretlen mozzanatok és források feltárásával idézi fel a múlt valóságát és az abból kínálkozó tanulságokat, ez utóbbbin nem olcsó didaxist értve, hanem a történelmi (érték)ítéletek kialakítását, olyanokét - amelyek Horváth Tibor kifejezésével - "szóhoz juttatják a jelenséget". Az 1849 tavaszán tartott kőröskisjenői - Arad egyházmegyei - román ortodox zsinat a román egyháztörténet talán egyik legizgalmasabb fejezete. Izgalmas maga a hallgatás is a zsinatról, az ahogy a résztvevők igyekeztek "elfelejteni", ha vállalkoztak az események felelevenítésére, az egyháztörténetírás pedig beérte annak hangoztatásával, hogy a zsinat nem volt kanonikus jellegű, így sikerült valamiféle jelentéktelen, helytörténeti eseménnyé minősíteni, ha egyáltalán minősítésre sor került. Ezzel szemben arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a zsinat tevékenysége milyen mélyen gyökerezik a kor társadalmi és nemzeti viszonyainak valóságában. Ha a magyarországi, és azon belül az Arad egyházmegyei, ortodox románság életét meghatározó tényezőket vesszük sorba, akkor a következőket emelhetjük ki: a reformáció, a szerb ortodox érsekség, a magyar alkotmányosság, a Habsburg bürokratikus abszolutizmus, a katolicizmus, mindenekelőtt a görög katolikus egyház. A múlt század derekán mintegy 2,2 millió román Magyarországon és Erdélyben, az összlakosságnak majdnem egyötödét tette ki, és ennek 60%-a az ortodoxiához, 40%-a pedig a görög katolikus egyházhoz tartozott. A reformáció jelentősége kettős a hazai románság történetében. Először is döntő lökést adott ahhoz, hogy az anyanyelv fokozatosan kiszorítsa az egyházi szlávot. Aztán a református egyház- szervezet modellként szolgált, ennek hatására demokratizálódott a román ortodox egyházi élet, a választás elve és a világiak részvétele egyre nagyobb szerepet kapott. Mindezt konszolidálta és alakította XVII. század végi nagy szerb megtelepedés. A magyarországi román ortodoxok a karlócai érsek fennhatósága alá kerültek, és a privilegizált illír nemzet részévé váltak, ami védelmet is jelentett, ugyanakkor a román papság és értelmiség úgy érezte, hogy alárendeltségi viszonyban tartja a szerb egyházi vezetés. A szerbeket a vezető tisztségek kisajátításával vádolták és a román kultúra fejlődésének akadályozásával. 1810 körül - kulturális egyéniségük hangsúlyozása érdekében - már követelni kezdték a latin ABC bevezetését a cirill helyett, és sikerült megalapítani az aradi román pap- és tanítóképzőt. 1829-ben már sikerült elérniük, hogy az aradi püspöki széket 227
