Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
OJTOZI ESZTER CIRILLBETŰS KÖNYVEK A HAZAI GÖRÖG KATOLIKUSOKNÁL A XVII-XVIII. SZÁZADBAN A történelmi Magyarország keleti-északkeleti részein élő szlávok: ruszinok és szerbek - görög katolikusok és ortodoxok a bizánci rítust követték, és az egyházi szláv liturgikus nyelvet használták. Mivel hazánkban a XVII-XVIII. században az Egyetemi Nyomda budai korszakáig1 rendszeres, cirillbetűs könyvnyomtatás nem folyt, a szükséges szerkönyveket és az egyéb vallásos irodalmat külföldről kellett beszerezniük. Az importált könyvek kérdésével a hazai tudományos életben elsőként Hodinka Antal (1864—1946) foglalkozott/ Kimutatta, hogy a könyvek behozatala csupán Kelet-Európából volt lehetséges, és felállította azt a hipotézist, hogy azok főként Moszkvából származnak.3 Kutatásait hosszú ideig senki sem folytatta. Közel tíz évi munkával nekem sikerült rekonstruálni a máriapócsi bazilita monostor könyvtárának cirillbetűs könyv- és kéziratállományát.4 Logikus volt, hogy a további kutatást a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában (Nyíregyháza), valamint a Hajdúdorogi Püspökség és a Miskolci Apostoli Kormányzóság paró- chiáin és filiáin kell folytatmi. Az engedélyt erre a munkára 1979-ben dr. Timkó Imre püspök, apostoli kormányzó (1920- 1988) adta meg, a szétszórt egyházközségek felkeresése pedig P. Dudás Bertalan bazilita tartományfőnök segítségével vált lehetségessé. Három megyében - Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén - folytattuk a könyvek gyűjtését, lista ellenébe vettük át azokat, és egyenesen Nyíregyházára szállítottuk. 1985- ben közzétettem "A Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárának szláv és román cirillbetűs könyvei" című katalógust,5 1987-ben pedig - társszerzővel - a Herman Ottó Múzeum (Miskolc) cirillikáinak és a Nyíregyházán őrzött fragmentumoknak a jegyzékét.6 Kitűnt, hogy a fent említett régióban a máriapócsi monostorban és a görög katolikus templomokban olyan könyvészeti értékek maradtak fenn, melyeknek létezését mégcsak nem is gyanítottuk. Az alábbiakban ezek közül ismertetek néhányat, és megfogalmazom a kutatásokból levonható végső következtetéseket. 1. Hodinka Antal hipotézise - hogy az importált cirillbetűs könyvek Moszkvából származnak - nem igazolódott be.7 Az állomány főként Ukrajna, a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség területéről származik; nyomdahelyeik a következők: Kijev, Csemyigov, Lvov, Oszt- rog, Unyev, Krilosz, Pocsajev, Vilna, Vievis. 2. A könyvek fele a XVII. századból való, de találtunk három antikvát is, nevezetesen az első teljes egyházi szláv szentírás az "Osztrogi Biblia" (1581) két példányát8 Iván Fjodorov ősnyomdász officinájából, és Nagy Szent Bazüiosznak "A böjtről" szóló művét (Osztrog, 1594). 3. A döntő többség: szerkönyv; közöttük egy unikum: a Piricse község templomában fennmaradt Böjti Triodion (Lvov, 1617, Confratemitas Stauriopegiana Leopoliensis nyomdája). Képviselve van a theologia fundamentalis (Innokentij Giziéi: "Az ember Istennel való békéje" Kijev, 1669), a hitvédelem (Ioannikij Galjatovszkij: "Az igaz Messiás" Kijev, 1669), az egyházi ékesszólás (Antonij Radivilovszkij: "Krisztus koszorúja" Kijev, 1688), az egyházatyák és doktorok, az egyházjog ("Nomokanon", Lvov, 1646 ), a katekizmusok (Pjotr Mogiláé, Lvov, 1646), a Mária- -ikonok csodáinak összefoglalása (Yoann Makszimovics: "Istenszülő Szűz". Csernyigov, 1707), a hagiográfia (Rosztovi Szent Demeter: "A szentek élete" Kijev, 1707) , a személyes vallásosság (Thomas a Kempis: "Krisztus követéséről", Pocsajev, 1764). 4. Agyűjtőutak során megtudtuk, hogy a templomok renoválásakor sok könyv megsemmisült, még az ősi paróchiák állománya sem rekonstruálható. 5. Az importált könyvek kézírásos margináliáiból és possessori bejegyzéseiből kitűnik, hogy 221
