Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
tálán. A püspöknek épp úgy nem lehetett szívügye a pogány magyarok térítése, mint urának, a letett pápának. Újabb kezdeményezésről közel tíz évvel később, Géza uralomra jutása után hallunk. Nincs adat arra, hogy honnan indult ki. Az einsiedelni szerzetes, Szent Wolfgang, jó forrás szerint nem saját feje után indult a magyarokhoz, hanem "missus est", úgy küldték.13 Fel lehet tenni, hogy maga Nagy Ottó császár. Biztosan hivatalos, mondhatnánk intézményes jellege volt a püspökké szentelt Sankt Gallen-i Brúnó küldetésének és Piligrim passaui püspök missziójának. Piligrim arra utasította papjait, hogy úgy járjanak el, mint 400 évvel előbb Nagy Szent Gergely pápa által az angolszászokhoz küldött hittérítők. Ezekről az angol Beda Venerabilis akkoriban közismert "Historia ecclesiastica gentis Anglorum" című művében megírta, hogy ünnepi menetben, litániát énekelve vonultak föl, és elöl ezüst keresztet és Krisztus képet vittek.14 Egy ilyen felvonulás, amelynek pompáját bizonyára a liturgikus öltözetek is növelték, nem téveszthette el hatását a keleti szteppi kultúrából jött magyar urakra. Gondoljunk csak a kazár főkirály kivonulására, aki előtt napszimbólumot vittek.15 A hittérítők tolmácsokkal jöttek, mert fő eszközük a szó volt, prédikáltak és imádkoztak. Mint Angliában, úgy itt is bevált a módszer. Jellemző azonban, hogy a misszió megindulása után azonnal kitört a harc az egyházszervezeti fennhatóságért. Piligrim híres-hírhedt hamisítványaival püspökségét érseki rangra akarta emeltetni, amelynek történelmi joga lenne az antik Pannóniákra, illetve Magyarországra. Erre a salzburgi érsek, aki egyébként nagybátyja volt a passaui püspöknek, hasonló eszközökkel védte érseksége elméleti jogait. Mint tudjuk a IX. században a Dunántúl nagyobb része valóban a salzburgi egyházmegyéhez tartozott. Mindkét fél természetesnek tartotta, hogy a magyarok új egyháza a birodalmi egyházhoz fog tartozni, mint ahogy a 973-ban a Regensburgból kiszakított prágai püspökséget is a mainzi érsekség alá rendelték.16 Merseburgi Thietmartól tudjuk, hogy Géza udvarában működött egy missziós püspök, bizonyára a Sankt Gallen-i Brúnó. Föltehető, hogy a magyar nagyfejedelem tudott a passaui és salzburgi hegemoniális törekvésekről. Mindenesetre feltűnő, hogy mennyire távol tartotta magát a Nagy Ottó halála után Németországban dúló belső küzdelmektől, ellentétben a cseh herceggel, aki nyíltan Civakodó Henrik oldalán volt. Annyi bizonyos, a források hallgatása arra mutat, hogy a nyugati misszióban valamiféle pangás állt be, és ennek alighanem politikai okai is voltak. Györffy György ugyan arra következtetett, hogy a magyar kereszténység, amelynek gyökerei Sankt Gallenen át a távolabbi Nyugat-Európába nyúlnak vissza, az utánpótlást zavartalanul kaphatta Dél-Németorszá- gon át. Ennek csak 991-ben vetett véget Civakodó Henrik támadása és Frigyes salzburgi érsek, meg Piligrim passaui püspök halála, és csak ekkor fordultak a keresztény magyarok Prága felé.17 Lehet, hogy így volt, de adat nincs rá. Ha figyelmesen olvassuk Querfurti Brúnó két Szent Adalbert életrajzát, más, jobban megalapozott következtetések is adódnak. Adalbert 983-ban lett Prága második püspöke. Megválasztása politikai kompromisszum eredménye volt a Przemyslidák és a rivális Szlavnikok között. Ugyanakkor megszűnt a morva püspökség, területét Prágához csatolták. így lettek a magyarok - mint Querfurti Brúnó is említi - Adalbert szomszédai. Brúnó írja, hogy a püspök hol követeit küldte, hol maga ment hozzájuk. Ez arra mutat, hogy a kapcsolatot Adalbert kezdeményezte. Hogy mi indíthatta erre, milyen családi és politikai háttere lehetett akciójának, arról részletesen írtam egy tizenöt éve megjelent tanulmányban. Az eredményeket ismét összefoglaltam az 1988-as Szent István tudományos ülésszakon tartott referátumomban.18 Ezúttal csak a lényeges eseményekre emlékeztetnék, ahogy azok Querfurti Brúnó, Szent István Nagyobb Legendája és pár más forrás alapján rekonstruálhatók. Először is Adalbert már püspöksége első időszakában, 983 és 989 közt fölvehette a kapcsolatot a magyarokkal, azaz Gézával és udvarával, és nyilván többször is járt Magyarországon. Biztos, hogy ő bérmálta Istvánt. A Legenda maior keresztség leírásában jól felismerhető ennek az emléke. Főként abban, hogy Adalbert Istvánnak "susceptor"-a, lelki vezetője lett. Ennek csak a bérmálással kapcsolatban van értelme, és semmi esetre sem üres szóvirág. Kifejezése annak, hogy a serdülő fiatal jellemét ő formálhatta, a későbbi uralkodó neki köszönhette az erkölcsi és hitbeli szilárdságot, ami tetteit jellemezte. Adalbertról ugyanis tudjuk, hogy mint népet nevelő és kormányzó főpásztor csődöt mondott, de képes volt szinte megigézni, rajongó híveivé tenni egyes embereket, akik közeli személyes kapcsolatba kerültek vele. Jó példa erre III. Ottó császár is. A püspöki székben kompromisszumot 15
