Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
olyan mint az arkangyalok testén, ő is előre néz, mint Dukasz Mihály.21 Kit ábrázol ez a zománckép? A feliraton a név nem teljes. Már - közel 200 évvel ezelőtt - a polihisztor debreceni orvos Weszprémi István22 azt írta: az ifjú Constantinus Ducas Porphyrogenitusnak, a’ mostan említett Ducas Mihály, Fijának képe nevével együtt, kit az Attya még kisded korában Imperátorrá tett." Később olyan vélemény született meg, hogy nem a császár fiát, hanem fiatalabb testvérét és társcsászárát ábrázolják itt a koronán: mindkét Konsztantinoszra érvényes a ho Porphyrogennétosz (vagyis a Bíborbanszületett) jelző. Legújabban Vajay Szabolcs ez utóbbi24 nézetet részletesebben kifejtve, a görög korona keletkezését a testvér Konsztantinosz társcsászársága idejére 1076 június és december közti időre keltezi. Moravcsik Gyula25 már korábban megvizsgálván mindkét lehetőséget - többek közt - így ír: "Ha most már tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a korona zománcképén látható ifjú gyermekes arcvonásai a közte és a császár közt levő nagy korkülönbségre vallanak, nem kételkedhetünk abban, hogy a kép és a felirat az ifjabb Konsztantinoszra, Michael Dukas fiára vonatkozik. Erről teljesen meggyőzhet minket az a leírás, amelyet Psellos történelmi művében a kis Konsztantinosz külsejéről ad. Itt a következő jellemzést olvassuk: ...mert nem láttam még a földön ilyen szépséget. Ugyanis arca tökéletes körré van kerektíve, szeme sötétkék, nagy és nyugalommal teljes, szemöldökei teljes szabályos vonalak, az orr tövénél széthajlanak s a halánték felé szelíden íveltek. Orrcimpái eltűnőek, orra tövénél kissé nyerges és vége felé keselyű-jelleget mutat. Fején napként tündöklik a haj. Ajka keskeny és tekintete édes, angyalokénál édesebb s olyan lélekre vall, amely se nem ernyedt, se nem felajzott, hanem szelíd és isteni erő tarlja ébren". (M. Psellos, Khronog- raphia, ed. É. Renauld, II. 178-179.) Dukasz Mihálytól balra az abroncson szerepel I. Géza magyar király ábrázolása,26 amely ikonográfiái szempontból sajátos vonásokat mutat. Mégis először nem az eltérő, hanem egyes egyéb ábrázolásokkal egyező vonásokra vessük tekintetünket. Géza viseletében Mihály császáréval egyező vonás, hogy alsóruháján válldíszként jobbról vörösszínű, gyöngyökkel ékes körszerű díszítést látunk. A két bizánci uralkodóéhoz hasonlóan az ő köpenyét is csúcsaikkal felfelé álló szív alakú levelek díszítik, baljában ő is a kard markolatát tartja, mint a császár, minthogy a "Kralész Tourkiasz" - a Türkök vagyis a Magyarok Királyának is az a jelzője, ami a császáré vagyis "Pisztosz", tehát ez az attribútum esetleg a hit védelmére is vonatkozhat.27 Még figyelemreméltóbbak azonban a különbségek: mindenekelőtt az, hogy ő az egyetlen személy a görög koronán, aki nem visel dicsfényt! Szemét Dukasz Mihályra szegezi, ami annak felsőbbrendűségét hangsúlyozza. Szakálla feltűnően hosszú, fülei is megnyúltak: tipikusan "barbár" uralkodó. Másrészt viszont László Gyula28 nézete szerint a király jellegzetes feltűnően hosszú homloktincse előkelő mivoltát jelzi: szerinte ezt a szimbolikus hajfürtöt 90%-ban Krisztus ábrázolásain találjuk meg, tehát ez reá jellemző, - "a többiek (ti. arkangyalok, Dukasz Mihály és Konsztantinosz K. Z.) pedig a vele kapcsolat jogán kaptak homloktincset. Végül arra a következtetésre jut: "lehetséges tehát, hogy Gézánál nem csupán a bizánci diplomácia csele miatt különbözik a homloktincs a császárétól, hanem mert a Bizánccal rononszenvező, a bizánci császári rokonsággal (ti. Géza neje Szünadené császári családból származott. K.Z.) házasságot kötő Géza valóban viselt ilyen haj tincset, mintegy jelezve egyenrangúságát a császárral. ',29 A szimbolika szempontjából azonban figyelemreméltóbb a magyar uralkodó jobb kezében tartott jelvény. Magától értetődő, hogy ez nem lehet labarum, hiszen az a keletrómai császárok megkülönböztető jelvénye, ám a jobbjában látható levélkehellyel díszített kereszt kiemelkedő jelentőségű szimbólum. Elsőként Darkó Jenő30 debreceni professzor gyűjtötte össze e jelvény analógiáit. Fontos számunkra, hogy ilyen jelvényt főként Péter apostol visel ábrázolásain,31 továbbá császámők - köztük Dukasz Mihály neje az említett grúziai zománcikonon.32 Újabban Kovács Éva33 világította meg fontos össszehasonlító anyag figyelembevételével ennek a jelvénynek szimbolikus tartalmát, mondván: "Sajátos képi megfelelője ez a típus a Szent Cyprianusnak tulajdonított víziónak a Krisztus halála után titokzatos módon kozmikus, égig érő fává növekedett, ágaival az egész földet beárnyékoló keresztről. A levélkehely másrészt antik áldás- és szerencsemotívum (lásd fentebb a szív alakú levélről mondottakat K.Z.), valamennyi képváltozat bölcsője pedig valószínűleg a 360 táján Konstantinápolyban emelt Szent Bölcsesség temploma." 211
