Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
KÁDÁR ZOLTÁN "A DUKASZ-KORONA" IKONOGRÁFIÁJA ÉS IKONOLÓGIÁJA A magyar szent korona alsó részét alkotó abroncs, amely VII. (Du- kasz) Mihály bizánci uralkodó adománya I. Géza (1074-1077) magyar király részére - az ún. "corona graeca"- típusát tekintve sztemmatogü- rion- nemcsak történelmi, de szimbolikái szempontból is számos prob- lémát vet fel. E problémák megoldását csakis szélesebb összefüggésükben valósíthatjuk meg. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy milyen eszmei tartalmat hordoztak általában a bizánci koronák. Mert bár ez nem császári korona, ábrázolásainak képrendszere mégsem lehet független a bizánci teokratikus állami ideológiának a koronázásra vonatkozó elveitől. Minthogy az írás szerint Krisztus a "királyok királya" (Baszileüsz tón baszileión: Jel 19,6, vö. Mák 13,4) - ezért látható egyes ábrázolásokon, hogy őt maga a mennyei Úr, az Atyaisten keze koronázza meg,2 Krisztus viszont - mint ezt egyes bizánci3 és bizánci jellegű4 kompozíciók mutatják, sajátkezűleg - vagy angyalai által -teszi a koronát a bizánci baszileüsz fejére. így maga Dukasz Mihály is - mint azt egy Grúziában előkerült zománcikon képe is mutatja^ - a Megváltó keze által lesz uralkodóvá. Ezek az összefüggések világossá teszik, hogy egy bizánci császár által adományozott hatalmi jelvényt is csak az égi erők pártfogásával viselhet egy hívő (pisztisz) uralkodó. Ezért a magyar korona alsó része is képi rendszerében, szimbolikájában, a rendeltetéséből adódó sajátos tartalmat: az égi és a tőle függő földi hierarchia zárt egységét kell hogy tükrözze. Ez a szellemi tartalom az ábrázolások elhelyezkedésének rendjében úgy fejeződhet ki, hogy fent az oromzatokban az égi és földi rend legfőbb képviselői láthatók, egyébként pedig az égi s a földi világ szereplőinek súlyát a főalakokhoz való közelség határozhatja meg. A központ természetesen a mindenek fölött uralkodó Krisztus. Ő a korona elülső oromzatán trónol. Kissé balra tekint, feje fölött keresztes dicsfény, amely sötétzöld színű. A Megváltó melle elé emelt jobbjával görög módra ad áldást, baljában zárt, drágakövekkel ékes könyvet tart, ruhája a megszokott ókeresztény eredetű viseletét követi (alsóruhája világos, köpenye sötétkék) a köpenye lent vörös szegélyű s apró gyöngyökkel7 ékes. Trónusa háttámla nélküli, ami a zománcképeken szereplő Krisztusábrázolások közt ritka. (E kivételek közé tartozik a "corona latina" Krisztusának trónja,8 továbbá a velencei Pala d’Oro-é9.) A trónus mellett jobbról-balról egy-egy ciprus áll, lombjuk zöld színű s vörös alapon fehér virágú stilizált hármas-levelű ágakat alkot - míg a fák törzsét vörös és zöld csíkok fehérrel pontozva jelzik. A két fa jelenléte a trónoló Krisztus ábrázolásában különleges helyet biztosít e kompozíciónak a zománcképeken szereplő ábrázolások közt, ui. - a monumentális festészetben a pálmák közt megjelenő ábrázolásokról nem beszélve - egyedül a "corona latina" közepén látunk hasonló megoldást, ám ezen a fák felett a Nap, illetve a Hold képe látható, - míg a "corona graeca" megfelelő helyén a Megváltó nevének betűi (IC XC) olvashatók. Az említett fa szimbólikus jelentőségű - akárcsak a pálma - a mennyei paradicsomra vonatkozik, mint ezt már az ókeresztény Passio Perpetuae et Felicitatis-ban leírt látomásban is olvasható (XI, 6-7, ed. Com. L.M. van Beek), itt azonban a cypressus (küparisszosz) szüntelen hullatta levelét. Krisztus alatt hatalmas ékkő is jelzi a felette levő személy nagyságát,10 majd e mellett jobbról- balról egy-egy arkangyal mellképe következik, görög feliratuk szerint: Mikhaél és Gabriél, fejük fölött ugyanolyan színű dicsfénnyel, mint amilyen Krisztusé, de természetesen kereszt nélkül. Mindkét arkangyal Krisztusra tekint, ábrázolásuk szinte tükörképe egymásnak: fejüket dús fekete haj koronázza, melyet fehér szalag köt át, oly módon, hogy a homlokuk alatt V-alakban bukkan ki, alatta nagyon vékony homloktinccsel). A Megváltónak is van tincs a homlokán. Kezüket Krisztus felé emelve, jobbjukban botot (szkeptront?) tartanak, melynek hármas végződése virágszirmokra emlé209
