Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások

P. HORVÁTH TIBOR SJ HERMENEUTIKAI PROBLÉMÁK AZ EGYHÁZTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN FENOMENOLÓGIA ÉS HERMENEUTIKA Az elmúlt tizenöt év alatt mind a természet- és szellemtudományi, mind a teológiai egyetemi kurzusokban egyre több szó esett a hermeneutikáról. Ebben fontos szerepe volt Hans-Georg Gadamer, Wahrheit und Methode 1960-ban megjelent klasszikus művének. Amint Polányi Mihály (Personal Knowledge 1959, Chicago) és Thomas S. Kuhn (The Structure of Scientific Revolution, 1970, Chicago) a természettudományokban, úgy Gadamer könyve a klasszikus és történeti tudo­mányok módszertani vitájában jelentett fordulópontot. Az általános ismeretelméleti kérdések, mennyiben helytálló tudományos ismeretünk, biztosak- e természettudományi tételeink, objektív-e történeti magyarázatunk, igaz lehet-e vallásismeretünk stb. - hagyományos megoldása lett kétsé­ges. Mivel minden kérdés elővételez egy választ, a tények és adatok feltárásában már válaszunk bizonyítása vezet. És ezzel nem közelebb, hanem inkább távolabb kerültünk a minket meghaladó valóságnak kijáró elismeréstől. Az új hermeneutika tehát ismeretelméletünk és valóságfogalmunk kritikája, mely megkérdőjelez minden eddig ismert tudományos módszert. A történetírásban ezt a nagy munkát Ernest Breisach végezte el a Historiography című 1983-ban megjelent impozáns munkájában, melyben a történetírás történetét ismerteti kezdve a görög törté­netírástól egészen a mai német, francia, angol és amerikai történetírásig. A magyar történetírás történetét természetesen nem említi, hiszen ez a munka még elvégzendő feladatunk. Mind a magyar történetírás története, mind a magyar egyháztörténet-írás története, úgy vélem, a magyar történé­szek és a magyar egyháztörténészek egyik legsürgősebb feladata. Ez ugyanis nélkülözhetetlen feltétele, hogy a magyar történetírás, különösképpen a magyar egyháztörténet-írás, távlatot nyisson a magyar nemzet, illetve a magyar egyház hivatáskeresésében az elkövetkező XXI. században. E kitételnél úgy tűnik, hogy én máris elköteleztem a történetírást egy feladatra, és vallom a történetírás alárendelt szerepét, melyre a történetírás története annyi példával szolgál. Sőt mi több, egyben csatlakoztam is az amerikai történetírás elméletéhez, mely a német "mi a történelem tudomány" kérdése helyett fontosabbnak tartja "what is history to do", mire jó a történelem tudománya kérdésfelvetést. A mi "változó világunk", idézve a mi konferenciánk címszavából, egyik sajátossága a "nem csupán csak, hanem is", azaz elismerése annak, hogy a valóság nem tükrözi elvont fogalmaink kizárólagosságát. Mi vagyunk, ami vagyunk, ám rajtunk kívül vannak mások is, akik nem azok, amik mi vagyunk. A nyugati kultúra létezik, de rajta kívül van nem nyugati kultúra is. Az annyira kiművelt német, francia és angol világtörténeten kívül van, és méginkább lesz egy afrikai, ázsiai és egyéb más világtörténet, mely nem Jézus Krisztusba, nem is Hegel "Geist"-jébe, vagy a marxista panekonomiába, nem is az amerikai New History demokratikus tömeg szolgálatába, vagy éppen a tudományok fejlődésfogalmába horgonyozza le a történeti igazság kritériumát. És ezzel megint a történetírás egy új hermeneutikáját teszi lehetővé. E sokféleség, e pluralizmus valóságának meg­tapasztalása és lehetőségének tudata lazítja fel egyre inkább nemcsak a népek közötti határokat, de a tudományok egymástól való elszigeteltségét is, és egyesít életet tudománnyal az ember személyében és érdekében. Az élet az elmélet kihívója és a tudomány az élet megszabadítója lett. És mindez nem utolsó sorban a történettudomány nem kis érdeme. A történettudomány ugyanis éppen az, mely a gyakorlatot kihívja, és az elméletet az idő ítélőszéke elé állítja. E változás történetét szeretném most vázolni, és a világ- és egyháztörténet számára egy hármas hermeneutika alapszabályát ajánlani. Remélhetőleg e szabályok szolgálni fogják a magyar törté­netírás-, és a magyar egyháztörténet-írás történetének megírását, mely lehet, hogy mondanivalóm kritikus bírája lesz. De nem ritkán a kritika egy munka legnagyobb jutalma. Napjainkban megélt gyors és meglepően nagyméretű változások, véleményem szerint, a feno­7

Next

/
Thumbnails
Contents