Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
menológiai módszer eredménye, mely mintegy ellenhatás a múlt század racionalizmusára, megdöntötte a lex mentis est lex entis, az ész törvénye a lét törvénye alapelvet, és helyébe a kutató és a kutatott tárgy közötti dialógus paradigmáját állította. Husserl Wende zum Object elindított egy folyamatot, melynek következménye a kutató emberi ész és a kutatott világ demokratizálása lett, amennyiben az emberi ész feladta egyeduralmi trónját, és elismerte a megtapasztalható világ szavazati jogát. A fenomenológiai módszerben, mint a neve is sejteti, legein ta phainomena, a jelenségek beszélnek, és a kutató feladata éppen az, hogy egyre inkább szóhoz juttassa a kutatott jelenséget. És amennyiben a vizsgált jelenség nem szólalna meg, a kutatónak kell keresnie azokat a feltételeket, melyek mellett a kutatott jelenség a legkészségesebben és legérthetőbben áll szóba a kutatóval, nyilvánítja ki magát az emberi észnek. E szórab írás a természettudományi kutatásokban az energia felszabadításában, a szellemtudományokban pedig a kérdezett személy megnyilatkozásában jut kifejezésre. A szórabírás tettrehívás, elhallgattatás tétlenségre kárhoztatás, az új hermeneutika foglalata. Kérdésünk tehát most az, ki tudja az egyházat igazán szóra bírni? A történész vagy az egyháztörténész? A szociológus vagy a politikus? A forradalmár vagy a művész? A költő vagy a tudós? A hívő vagy a hitetlen ember? Továbbá, egy vagy többféle megszólaltatási módszert ismerünk-e? És ha többet, melyik az, amelyik a legjobban, a legsikeresebben tudja az egyházat tettre kész szóra bírni? Feltevésünk természetesen az, hogy érdemes az egyházat szóhoz juttatni. Az indusztrializálás egyre gyorsabb ütemében ugyanis többekben felmerülhet az a gondolat, hogy az Egyházat nem érdemes szóhoz juttatni, hiszen alig tételezhető fel, hogy valami mondanivalója maradt még a mai ember számára. Ha most mi elfogadjuk, hogy a szó sohasem csak szó, hanem tettrehívó beszéd, mely energiát szabadít fel a maga területén, kérdés az, hogy hol van az a terület, illetve a világnak az a része, ahol a világgal szóbaállt egyház a legnagyobb energiát tudja felszabadítani a világ számára? Kérdésünket megfordítva, az egyház oldaláról nézve, úgy is feltehetjük, hogy vajon az egyház a maga részéről ismeri-e azt a nyelvet, mellyel a mai változó világot szóra és tettre tudja bírni? Melyik az a nyelv, melyre a változó világ új energia felszabadításával tud az egyháznak felelni, és ezzel az egyház és a világ között egy áldásos alkotó energiacsere adódhat, melyből az emberiségnek csak haszna lehet. Amikor mi "Az egyház, illetve az Egyházak a Változó Világban" mint konferencia témát elfogadjuk, egyben el is ismerjük, hogy a világ és az egyház, két nem azonos kutatási terület. Szóra- és tettrebírásuk feltételei tehát a legjobb esetben is csupán kiegészíthetik, de semmiképpen sem semlegesíthetik egymást. Ennek belátására idézzük csak röviden emlékezetükbe azokat a "képleteket" vagy angol nyelvterületeken inkább használt szót "modelleket", amelyek az egyház, illetve egyházak és a változó világ műveleteit ábrázolják. Az eddig mondottakból már kitűnik, hogy egyház szót, én az egyházak közös neveként használom. A hermeneutika szabályait, melyet az egyház és a változó világ szóra bírásában és tettre hívásában ajánlani szeretnék, természetesen alkalmazható bizonyos mértékben a különböző egyházak együttműködésének tanulmányozásában is. AZ EGYHÁZ MŰKÖDÉSÉT ÁBRÁZOLÓ KÉPLETEK, MODELLEK Ha a fenomenológia módszerét követve szóhoz engedjük az egyházat, és megkérdezzük, hogy mit tart önmagáról, önvallomását hét képletben, illetve modellben lehet összefoglalnunk, melyek egyben az egyház működését is szemléltetik. 1. Az egyház először is nép, mely a tér és idő megkötöttségei között él, teremt, fejlődik, örül és szenved, és váltakozva hol győz, hol veszít. Az egyház nemcsak egy a népek között, de minden néppel egy is, egyetlen néptől sem zárhatja el magát, egyetlen népet sem gyűlölhet, nincs nép, melyet nem kellene szolgálnia. Az egyháznak tehát társadalmi, nemzetközi jelentősége van. 2. Mivel a tér és idő határai között él az egyház, egy intézmény, melynek struktúrája többkevesebb sikerrel egy életformát tükröz, mely következetesen a jövőt emeli a múlt és jelen fölé. 8
