Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
HORVÁTH ISTVÁN TEMPLOMOK, KOLOSTOROK A KÖZÉPKORI ESZTERGOMBAN Kedvező földrajzi fekvése révén Esztergom város térségén a legrégibb idők óta jelentős települések alakultak ki. A római kori Solva-nak még jelentős építményei (pl. a castrum maradványai a Várhegyen) állhatták akkor, amikor 972-ben Géza fejedelem ide tette székhelyét. A Várhegyen lévő palotájában született fia, az első magyar király: Szent István, akit 1001. január 1-jén itt is 1 ">ronáztak meg. Ez évben alapította István király az esztergomi érsekséget, amelyet a magyar egyház fejévé emelt. Ettől kezdve - a XIII. század közepéig Esztergom királyi székhely, emellett - megyeszékhely, s egyúttal a magyar (katolikus) egyház központja, mind a mai napig. (1. kép) A tatárjárás után IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezi át, s az esztergomi királyi palotát - az egész várral együtt - az érsekségnek adományozza. A Várhegy alatt a X-XIII. században a Duna-medence egyik legjelentősebb városa fejlődött ki, melynek központi - árokkal, városfalakkal védett - része (= Királyi város) az egész középkoron át királyi fennhatóság alatt állott. A Várhegy alján kialakult Víziváros - mint az érsek városa, 1239-ben szintén városjogot kapott. A falakon kívül, egymáshoz tapadó külvárosok halmaza - a XIII-XV. században - egyre inkább egyházi kézbe került. Különösen meggyorsult ez a folyamat a királyi székhely végleges elköltözése (1249-1256), majd 1271 után, amikortól kezdve Esztergom vármegye főispáni tisztét is - örök időkre - az esztergomi érsekek kapták meg. (Bár a királyi város területén is fontos pozíciókat szerzett meg az egyház, a város polgársága évszázadokon át védelmezte korábban megszerzett kiváltságait.) A városban - mint királyi, majd egyházi székhelyen - nagyszámú templom épült, több szerzetes- rend telepedett meg, épített templomot, kolostort. A különböző jogállású településrészek többnyire egyházi épületek körül alakultak ki, melyek nemcsak a városképnek voltak fontos elemei, de egyúttal jelentős kulturális szerepet is játszottak. A szerzetesrendek (domonkosok, ferencesek) iskolái mellett kiemelkedő jelentőségű volt a káptalan iskolája és az Ágoston-rendiek főiskolája. Esztergom nagyszámú középkori egyházi épülete - a polgárság épületeivel együtt - a XVI- XVII. században elpusztult. A vár, amely 1543 és 1683 között tíz év (1595-1605) kivételével kereken 130 évig a török kezében lévő végvár volt, fontos szerepet játszott e kor hadjárataiban. A birtoklásáért vívott számos ostrom során megrongálódott, elpusztult középkori épületeket jobbára már ekkor az erődítésekhez széthordták, utolsó maradványaik pedig a XVIII. századi újjáépítésnek estek áldozatul. Egykori létezésükről a középkori írott források, XVI-XVII. századi ábrázolások (veduták) mellett elsősorban a földmunkák, régészeti feltárások alkalmával a földből előkerülő falmaradványok, kőfaragványok és egyéb tárgyi emlékek tanúskodnak. Minthogy azonban a 150 éves török háborúk során a város egykori lakossága is eltűnt (elmenekült, megölték, rabszolgának vitték), a régi jeles épületek emlékezete is kiveszett, s csupán néhány esetben maradt fenn olyan elnevezés, amely alapján egy-egy rom-maradványt, alapfalat azonosítani lehet a középkori oklevelekben említett templommal, kolostorral (pl. a Szentkirály-dűlőben: Szent István királyról elnevezett templom állott stb). E tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy az elpusztult építményekről való történeti, régészeti ismereteinket részletesen ismertessem, így csupán rövid felsorolásukra szorítkozom. A VÁRHEGY TEMPLOMAI 1. Szent István vértanú temploma a Várhegy É-i felén állott, (2. és 3. kép) valószínűleg Géza fejedelem építtette passaui térítő szerzetesekkel (973).1 1391-ig érseki kápolna, ekkor Kani- zsay János érsek társaskáptalanná alakítja (6 kanonokkal).2 É-i oldalán építtette a XV. század végén Gosztonyi András prépost a Szent Katalin és a Nagyboldogasszony kápolnát.3 Rommá lett maradványait 1821-ben elbontották.4 131
