Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - I. Árpád-kor

reá az írást saját nyelvökre átteni, a rómaiak pedig közel lévén megnyerték őket a magok tévhitüknek, és attól fogva mindmáig egységben vannak velők." További bizánci nyomok maradtak fenn a konkrét magyar egyházi szervezetben is. Ezek kétirányúak. Egyrészt az egyházmegyék kialakításánál érhető ilyen tetten az erdélyi püspökség esetében. Ez a püspökségünk az évszázadok alatt hivatalosan sohasem neveztetett a székhelye után gyulafehérvárinak, hanem mindig erdélyinek. A székhelytől való ilyen világos eltérés egyúttal ezen püspökségünket megkülönbözteti a többi hazai püspökségtől is, ugyanakkor a területről és nem a székhelyről való elnevezés missziós kezdetekre utal. Ennek kora bizánci párhuzamait Moravcsik Gyula már a Szent István Emlékkönyvben kifejtette, ahol egy párizsi kódex püspökség listája alapján mutatta be, a krími ún. gothai püspökség alá rendelt püspökség nevekből, a többség missziós voltát. Ez a szervezési forma ahogy a történettudomány kiemelte, lényegesen eltér a latin egyház térítési módjától. Számunkra ennek mindenesetre abban van a fontossága, hogy a magyar egyházszervezet későbbi bővítésekor az első lépésben az új egyházszervezet stabilizálásakor a régi bizáncias formát alkalmazza a magyar állam és egyházszervezet, így többek között ilyen területről elnevezett missziós püspökségek kezdeteikben majd a XIII. századi nagy térítési hullámban a boszniai, szerémi, havasalföldi és kun püspökségek.

Másrészről a bizánci egyházi szervezeti hatás egyes fontos egyházi intézmények jogi státusán is nyomot hagyott. Ez közvetlenül a helyi ordinárius alól kivett, a közvetlen metropolitai függésben levő egyházi intézményeknél látszik. Györffy ilyennek látja a székesfehérvári egyház jogi helyzetét, de hasonlónak mondja Pécsváradot is, illetve a veszprémvölgyi apáca kolostort. Magát az elnevezést a közvetlen érseki függést kifejező sturopégiaké-t Moravcsik használta Szávaszentde- meterrel kapcsolatban, s Györffy folytatta, illetve a fentiekre kiterjesztette. Megjegyzendő, hogy az ortodox egyházjog máig ismeri ezt a státust, - többek között ilyen a Sinai hegyi Szent Katalin kolostor -, de ezeket egyszerűen csak autonóm egyházaknak nevezi.

Sokkal erősebb hatást ért el, nyilván az állami támogatás révén is a szomszédos frank, illetve német birodalmi egyházszervezés. E hatás közvetítése valószínűleg a quedlinburgi követjárást után felerősödő nyugati kereszténytérítéssel magyarázható, illetve azzal, hogy a magyar állami-királyi hatalom megformálásában ez lehetett a követendő minta. Jól látható ez olyan kisebb mozzanatokban is mint a magyar királykoronázási ordó, mely Györffy szerint a mainzi koronázási ordó mintájára kerül kialakításra, vagy a magyar liturgiatörténet azon megállapítása, hogy a magyar liturgia rend egy északi-frank és római hatást mutat. Ezt csak erősítik a korai egyházi ünnepkörök, vagy például a hazai korai nemzetségi monostorok és templomok építészeti rendje. Ez a frank, illetve német birodalmi hatás a királyi szerepkör megformálásánál a leglátványosabb, ahol az egyháztörténet tanítása szerint a német "eigenkirche" átplántálásának lehetünk tanúi, különösen a hazai püspökségek felállításánál, de egy sor korai monostornál is látni. Ezt az ún. "saját egyház" felfogást csak erősíthette a koronázási ordó felszentelési mozzanata, amelynek eredményeként az uralkodó "quasi sacerdos" lesz, s ez mintegy elméleti alapot ad ahhoz a széles körű egyházszervezési jogosítványhoz, amit az Árpád-házi királyok alatt tapasztalhatunk. Nem lényegtelen ebből a szempontból két tény említése. Egyrészt kialakul az a krónikás felfogás, hogy Szent István széles körű egyházszervezési jogosítványait, mint pápai legátus gyakorolta. Amidőn a római egyházban felerősödnek az invesztitúra harcban a római pozíciókat erősíteni szándékozók akarata, úgy válik kérdésessé a magyar királynak is széles egyházszervezési jogosítványa. Ez többek között abban is megmutatkozik, hogy III. Ince 1201-ben elrendeli, miszerint Szent István legendájából az istentiszteleteken történő felolvasáskor, kihagyandó az a részlet, amelyben elmondják, "hogy a király az egyházakról mindkét jog alapján rendelkezett".

E széles királyi jogkör elhalványítását jelzi az az eset is, hogy amikor IV. Béla pápai biztatásra hadat akart indítani Bulgária ellen, akkor előtte a megszerzendő területek egyházi átstrukturálására, őse, Szent István példájára apostoli legátusi jogot kér a Szentszéktől, aki ezt megtagadja, mondván, hogy legátus csak egyházi ember lehet. Ugyanekkor viszont már a magyar udvarban sem tudják, milyen alapon gyakorolta Szent Ist\ án az egyházszervezési jogot, ha nem legátusként. Tovább él viszont quasi sacralis hagyományként a rexnek sacerdosi funkciója. Egyes adatok szerint még Mátyás király is feleségével együtt az esztergomi káptalan tagjai között végezte a misét, ha Esztergomban volt, s ott-tartózkodásuk idejére mindenkor kijárt nekik a kanonoki prebenda.

100