Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
RÁCZ LAJOS EGYHÁZ - ÁLLAM - KÖZIGAZGATÁS KEZDETEK Árpád-kori közigazgatási rendszerünk három nagy eleme a világi, az egyházi és a katonai igazgatás eleinte egymástól szinte teljesen különállónak mutatkozik, s csak mintegy százados fejlődés az, amidőn e három egység közötti összehangoltság jelei felbukkannak Ikes példája ennek a különállásnak, hogy míg az Árpád-kori egyházi szervezetünk kiépítésénél az alapvető egyházi igazgatási egységek, az egyházmegyék úgy kerülnek kialakításra, hogy rendszerint határaikat valamilyen folyóvíznél vagy hegygerincnél húzzák meg, ezzel szemben a korabeli királyi vármegyék megformálásánál a folyóvíz éppen nem a határ, hanem a centrum szerepét tölti be, azaz korai vármegyéink vízközeiben vagy víz mellett, mindig kétpartiak. Az első módszer, amit az egyházmegyék kialakításánál alkalmaznak régi római birodalmi hatásra vezethető vissza (emlékezzünk csak a limesek meghúzására), míg a másik módszer a vármegyék megalapításánál valószínűleg nomád, ázsiai igazgatási hagyomány. Ugyanis a nomád ember számára a víz sohasem határ, hanem állattállománya miatt éppen a közlekedés fő irányát jelöli ki legeltetése lebonyolítására, ahogy erre Györffy György már korábban figyelmeztet. Ez az első pillantásra szembetűnő ellentmondás már csak azért is érdekes, mivel mindkét nagy szervezetrendszer - állami és egyházi - ugyanazt az országterületet, a Kárpát-medencét fogta át igazgatási egységei révén, csak más szempontok szerint szerveződött, másrészt ezek az állam- alapítás viszonylag korai időszakában megformált igazgatási egységek, akár egyházmegyék, akár vármegyék lettek légyen is - nagy általánosítással elmondható, hogy kisebb-nagyobb módosításokat leszámítva - mintegy hét-nyolcszáz éven át majdnem változatlanok maradtak, sőt eredeti lényegüket napjainkig őrzik. Ez a jellegzetesség nemcsak arra kell hogy felhívja figyelmünket, miszerint ezen igazgatási egységek kialakítása igen nagyfokú tudatos szervezési és tervezési munka eredménye, hanem éppen időtállósága miatt a megelőző korok igazgatási hagyományainak és tapasztalatainak a feltétlen hasznosítását is fel kell tételeznünk. Természetesen e folyamat során külföldi hatások is érhették igazgatási szervezetünket, de a puszta analógiák felsorolása az áthatás bizonyítására nem elegendő. Úgy tűnik, a legsokoldalúbb hatás az egyházi szervezetet érte, de az is bizonyult egy idő után a legmaradandóbbnak; míg a vármegyék és a határvédelem szervezeténél a magunkkal hozott keleti hagyományok a dominánsak. Bár ha a kettős honfoglalás teóriája valaha is végső bizonyossággá válna, akkor nem kizárt bizonyos igazgatási hagyományoknak a megelőző avar uralomból való eredeztetése sem, ami már ma is feltűnő egyes évezredes igazgatási centrumok kiválasztódásánál, vagy bizonyos archaikus igazgatási pozíciók elnevezésénél. Egyházi szervezetünk megformálása ugyanakkor több irányú hatások eredményeként jön létre. Legalább háromféle áthatást tudott eddig regisztrálni a kutatás, így többek között egy intenzívebb római, majd frank-német irányultságot, hogy harmadikként a szomszédos Bizánc befolyásoló szerepéről se feledkezzünk meg. E háromféle behatásból a legkorábbi, s a legtovábban ható minta a bizánci lehetett, bár végső eredményeit tekintve ez mutathatott fel a legkevesebb maradandó hatást. Köztudott a magyarságnak az ázsiai pusztán már kialakított politikai kapcsolata a bizánci állammal, ami óhatatlanul bizonyos egyházi beszüremkedéssel is járhatott. A legkorábbi keresztény nyomok erre felé mutatnak, mit csak erősít majd a Kárpát-medencében elkezdődő korai bizánci térítés. Ennek töredékei közismertek, elegendő itt az Árpád-ház egy-egy tagjának, illetve Bulcsúnak Bizáncban való megkeresztelkedésére utalni, valamint Hierothosnak Turkia püspökévé történt felszentelésére emlékeztetni, hogy a régészet által napvilágra hozott korai egyházi - bizánci eredetű - kegyszereket itt ne is említsük. E korai térítés érdekes módon krónikás forrásban is fennmaradt, mert amint azt a Hodinka által felszínre hozott orosz évkönyvekben olashatjuk: "Valának pedig a magyarok azelőtt az igaz hiten, mivel a szent keresztséget a görögöktől vették fel, de nem értek 99
