Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
Leányvár, 1973. III. 28. Barátsággal köszönti Önt: Sárándi József Én ebbe bele is nyugodtam, lévén, hogy nem is igen volt komolyan számba jöhető publikálandó „anyagom”, s ezután még egy-két évig is eltartott kapcsolat nélküliségem az Új Forrással, Sárándival és a többiekkel. A tatabányai szakmunkásképző iskola tanáraként - már utaltam erre - amúgy se nagyon érdekelt ez a megyei kulturális, irodalmi és művészeti antológia. (Bizonyos, hogy volt ebben a magatartásban egy sznobisz- tikus, fölfelé kacsintgató elzárkózás is: mit nekem helyi, lokális fórumok...) Majd a hetvenes évek közepétől - már a megyei könyvtár munkatársaként - kezdett kialakulni bennem a helytörténet, a hely szelleme, a regionalitás, a szellemi „tájhaza” tényleges jelentőségének valaminő tudata, érzése, ráadásul - olvasás- és művelődésszociológiai kutatásaim hozadékaként - össze is gyűlt annyi közölni-, publikálnivalóm, hogy érdemes lett ismét a nyilvánosság fórumát keresnem. így azután Szántó Ferenc barátom (egyetemi évfolyam- és kollégiumi szobatársam) bíztatására és szerkesztői jóvoltából 1976 tavaszán mégiscsak sor került az Új Forrásbeli debütációmra: megjelent itt az első dolgozatom, a Komárom megyei szakmunkástanulók esztétikai kultúrájáról című művelődésszociológiai munkám. A következő lapszám (vagyishogy antológia-kötet) is közölt tőlem egy tanulmányt, sőt az azt követő is. Egyszóval, úgy látszik, szükségünk volt egymásra az Új Forrással, ettől kezdődően rendszeresen szereplő kritikusa, tanulmány- írója lettem a lapnak. (Mindössze egyetlen munkámat utasította el Sárándi József -jóllehet, akkor már én is szerkesztő féléje voltam a folyóiratnak -, teljesen jogosan egyébként; ám én erre nagyon megsértődtem, s alapos átdolgozás után külföldön, Pozsonyban jelentettem meg a kérdéses művet. Vö. A valóságmegközelítés néhány kérdése Esterházy Péter prózájában. Irodalmi Szemle, 1980. 7. sz.) Kétségkívül az idő is nekem dolgozott. Az Új írás pályázatának és Szakolczay Lajos szerkesztői figyelmének a jóvoltából rendszeresen foglalkoztatott kritikus voltam „Pesten” is; idehaza, Tatabányán pedig jelentős változások voltak készülőben, sőt kibontakozóban a hetvenes évek végén. Az Új Forrás ugyanis 1979 januárjától évente hatszor 83
