Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
II. rész Az Új Forrás „igazi” folyóirattá válik. (1979-1983) Az Új Forrás létezéséről én magam 1973-ban hallottam először Ilia Mihálytól, a Tiszatáj akkori főszerkesztőjétől (egykori tanáromtól a szegedi egyetemen), akinek közlés céljából elküldöttem egy reménytelenül hosszú dolgozatomat (készülő egyetemi doktori disszertációm valamelyik részletét). Iliának tetszett ugyan az írás, de - nyilvánvalóan - nagyon hosszúnak találta, no meg bizonyára össze akart hozni az Új Forrás antológiával és személy szerint megismertetni Sárándi Józseffel (akit ő már költőként ismert), így azután megadta Sárándi leányvári címét, és javasolta, hogy nála próbáljak szerencsét. Én rögtön írtam is a leány vári szerkesztőnek (miután a térképről kiderült, hogy ez a kisközség Dorog után, Pest felé található), mire ő úgyszintén gyorsan válaszolt, habár a közlést ő sem siettethette. Kedves Barátom! Bár folyóirat lennénk, akárha negyedévenként megjelenő is. Sajnos nem azok vagyunk. Az Új Forrás, mint talán Ön előtt is ismeretes, csupán évente háromszor megjelenő antológia. Ez a tény, s az a másik, hogy nem irodalmi antológia vagyunk, jelzi a lap korlátáit. Hivatalos ígéret van rá, hogy a jövő évtől három havonként immár folyóiratként jelenhetünk meg. Akkor már a jelenlegi rovatok is más profilt kapnak. Erősen remélem, hogy Németh László munkásságával foglalkozó írásainak helye lesz majd a tanulmány-rovatban. Én már most is jövendő folyóiratunk potenciális munkatársának tekintem Önt. Ha nem érzi valószínűtlennek az általam remélt és vázolt távlatot, fölkérem a némethi- életművön végigvonuló jellegzetes problematikák tárgykörének tanulmányban való kidolgozására. Ha vállalja, van ideje megcsinálni novemberig. Nekünk feltétlenül fontos lenne, hogy mire a folyóirat szerkesztésének konkrét munkálatai megkezdődnek, bő és tág spektrumú kézirat-tartalékaink legyenek. Ennyi őszinteséggel tartoztam Önnek és az igazságnak. Ha a meglévő akadályok ellenére is hajlandó jövendő folyóiratunkat támogatni, abban az esetben opuszait valóban szívesen vesszük. 82
