Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

kialakítását, amely méltán hívhatja fel magára az országos közvélemény figyelmét. Szerintem ez egy lap „nagykorúságának” kritériuma, s az Új Forrás legfőbb érdeme, hogy ki tudta alakítani sajátos arculatát.

A szépirodalmi rovat munkájáról most külön nem beszélnék, mivel részint már eddig is sok szó esett róla, részint hajói tudom, Agárdi Péter külön is fog erről szólni a következőkben. A szépirodalmi rovat kétségkívül a legnívósabb, legjobban szerkesztett, legegyenletesebb rovat, amelynek elkötelezett szellemisége éppen sokszínűségében érvényesül igazán. Arról - úgy hiszem - nem szükséges értekezni, hogy e rovat az Új Forrásnak régóta országos érdekű, sőt fiatal költészetünknek egyik legkövetkezetesebb vállalója. Nem érdektelen viszont a „Múltunk” és a „Valóság” rovatok munkájában kitapogatni, hogy miképpen teremtette meg tudatosan tervezett, hosszú távú, kitartó munkával a szerkesztés az országos érdekűvé válás feltételeit a Komárom megyei múlt és jelen valóság feltárásával. Hangsúlyozni kell a tudatosság, terv- szerűség mozzanatát újólag. A megyei antológiák mindegyikének természetszerű feladata a szűkebb pátria múltjának, jelenének, eredményeinek, gondjainak feltárása, bemutatása. Legtöbbször azonban - éppen a tudatosság és tervszerűség híján - ennek semmi önmagán túlmutató jelentősége nincs. Az Új Forrás esetében azonban éppen e rovatok munkája az, amelyben a szerkesztői koncepció a legpregnánsabban megnyilvánul, ahol a sajátos Komárom megyei valóság túlmutat önmagán, egyre inkább szocialista valóságunk arcává válik. Egyre inkább hiszen nem eléggé egyenletes még e rovatok munkája. Főleg az első évfolyamokban elég sok szürke, jelentéktelen írást találhatunk, amelyek a köz- érdeklődésre aligha tarthatnak számot. 1971 után azonban ugrásszerűen megváltozik a rovatok arculata. Mindenekelőtt jócskán javul az írások tartalmi-stiláris színvonala, s egyre inkább koncentrálódik néhány kiemelt témára. Nagyon tanulságos megfigyelni, hogy kapcsolódnak össze a szálak például az 1972. évi számban, amely Tatabánya várossá válásának 25. évfordulóját ünnepelve e két rovatát teljes egészében Tatabánya múltjának és jelenének bemutatására szentelte. Helytörténeti és gazdaságtörténeti tanulmányok, riportok urbanisztikai tanulmány, dokumentumfilm-for- gatókönyv alkotja a rovatok anyagát, s e látszólag heterogén anyagot mégis egységbe foglalja a téma azonossága és az egész blokk az egyes írásokat is felerősíti. Hasonló törekvést mutat az

76