Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
az Új Forrást, s alighanem benne kell látnunk az új típusú magatartásképződés védnökét. A szépirodalmon túl, úgy látom, szívügye lett a társművészetek közül elsősorban a képzőművészet. A bekötőút tehát megépült Tatabányáról, most mégis szomorúan gondolok az Új Forrás további sorsára, hisz már nem képes a megtermett szellemi érték elszállítására. 18 eddig megjelent számán a legszembeötlőbb az a félénk expanzió, amely egyre vastagítja-szélesíti a lap gerincét, egyre nagyobb publikációs éhséget fejez ki. Az Új Forrás megszolgálta azt a bizalmat, visszaadta az előleget, amelyet hat éve megszavaztak neki. Most újabb - erkölcsi és anyagi - hitelre lenne szüksége, hogy továbbléphessen. Időszerű-e most? A lap és a megye érdekében mindenképpen! S az ország szemszögéből? Egy újabb folyóirat képez-e újabb értékeket, avagy csak a meglévőket cibálja jobban széjjel? Igaz, régen, még a folyóiratok „föltalálása” előtt is volt irodalom, ma viszont a folyóirat az irodalom egyik életfeltétele, mint ahogy az az irodalmi állások szaporítása is. Ez a literatúra gazdaságtana. Ma már nehezen képzelhető el város urbanizáció, mondjuk közművesítés nélkül. Kora színvonalán kell léteznie az irodalmi életnek is. S a gomba módra elszaporodó kiadványok, megyei szemlék ellen másképpen kell védekezni. Igazságtalan a visszafojtás, mint ahogy igazságtalan a mindenáron megtartás is: adassák meg minden fórumnak a tisztes bukás és a tisztes kiemelkedés lehetősége is. Az Új Forrás bizonyította, hogy értékképző tud lenni, hasznos a megye és az ország számára. Bízzunk benne, hogy a gazdasági nehézségeink majd csak megenyhülnek. A továbblépést ugyanis egyaránt határolja szándék és lehetőség, de ha a szándék ép marad, adódhat lehetőség is. A vidéki folyóiratok debreceni tanácskozásán elhangzott, hogy a megyei irányítással gazdagodtak a lapok. Vágykép ez inkább, mint valóság. A kecskeméti és úgy tűnik, a tatabányai példa azonban közeledik hozzá. A Komárom megyei vezetésnek nyilván ezer a gondja-baja, a teljes megyei élet előmozdításában csak egy kicsinyke részt jelent az Új Forrás, de a teljes arcú megye eszményével és felelősségével a szívünkben az egésszel együtt mozdíthatják az antológia ügyét is. Pete György Nagy örömmel vállalkoztam arra, hogy az Új Forrás ezen első írószövetségi értékelésén felszólaljak. Nem csupán azért, mert 72
