Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
A szerkesztői szándék és az olvasói élmény találkozása már erős értékmérő. Miben látom én az antológia további érdemét? Négy mozzanatról szólok. 1. Hazulról jött ember otthoni gondot hoz. A nagy történelmű Zemplén, az irodalmi hagyományokban gazdag Abaúj és a szerényebb kultúrájú Borsod megye - miután a történelem hullámverése elmosta egyes korábbi részeit - 1950-ben egyesült. Az egységes megyetudat azonban mindmáig sem alakult ki, az új székhely, Miskolc a maga hagyománytalanságát hitette el, ahelyett, hogy gönci, vizsolyi, sárospataki büszkeséggel hirdetné az egész megye értékeit. Tükrözi ezt a szemléletet folyóiratunk, a Napjaink is. Az Új Forrásban egységes a tájegységi tudat, holott Komárom ugyancsak egyesített megye, s ott is, mint nálunk Miskolc, az egyik legfejlettebb (bár legnagyobb jövőjű, s legmélyebbről dobbanó szívű) város, Tatabánya lett a központ. Igaz, a történelem már a török időktől kezdve alkalmi együttélésekkel ké- szítgette a volt Komárom és Esztergom megye egységét. S tudnunk kell, hogy e táj fekvése kedvező, mindig közelében az országló központoknak, de nem oly messze, hogy ne tehetne szert önálló jelentőségre. Esztergom mint egyházi székhely a múltban szellemi és kulturális központ, a modem ipar és szocialista átalakulás, korábban pedig a bánya és iparvidék rangosodon. A megye minden időben megteremtette, illetve megőrizte kiemelt, hangsúlyosabb szerepét az ország egészében. Az érdem a mi esetünkben azonban az, hogy ezt a múltat és jelent, benne a progressziót ma már egységes büszkeséggel vallja magának e táj, mint azt az Új Forrás szerkesztői koncepciója, a gondozott „Múltunk” és „Valóság” rovat is jelzi. 2. Jól kísérletezik az irodalmi rovat is. Sokat vitatkozunk mostanában a „nemzedékről”, jobbára az elnevezésről magáról. Abban mindenesetre egyetérthetünk - úgy gondolom hogy a művészetekben, éppen a szüntelen mozduló valóságtól indíttatva újabb és újabb olyan alkotók érkeznek, nemegyszer csoportosan, akik a valóság újabb darabját hódítják meg, más módszert, új típusú magatartást képviselnek. így történt ez legutóbb a mi irodalmunkban is a hatvanas években érkezettek egy részével. Sajnálatosan igaz azonban, amit Berkes Erzsébet mond ki - éppen az Új Forrás múlt évi első számában: kevés közöttük az eszmei kapcsolat vállalása, pontosabban tudatosulása. Berkes - a továb69
