Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
anyagában megragadniok, amelyek az említett szervezettség és szervesség szükségének mai érzetét, az egymásra utaltság nélkülözhetetlenségének mai tudatát erősítik, emelik a tiszta belátás szintjére. A lapnak kétségkívül ez a legérdekesebb rovata, s talán a legértékesebb is. Mégpedig azért, mert nem elsősorban folklórt adnak ezen a címen. Illetőleg: amennyiben azt is adnak, és igen helyes, hogy azt is adnak, társadalomtörténetbe, történeti szociológiába, gazdaságtörténeti viszonylatokba ágyazva adják azt. A lap tanulmányai a jobbágyok és földesuraik viszonyáról, a jobbágyfölszabadításról, az evangélikus lakosság diszkriminációjának problémájáról, a cigánykérdés 17-18. századi rendezési kísérleteiről, a bányaterületek földesúri kijelöléséről éppúgy ebbe a körbe vágnak, mint azok, amelyek a bányatársaságok konkurenciaharcáról, a munkásság spontán és szervezett sztrájkmozgalmairól, művelődési törekvéseiről szólnak. Ezek a tanulmányok kétségkívül meglehetősen eltérő színvonalúak. Egyesek megelégszenek a leírással, mások tovább lépnek ugyan, de beérik az adott általános mai történetfelfogásba való beillesztéssel; vannak azonban szép számmal olyan szerzők is, akik a maguk anyagán keresztül igyekeznek a mai történetfelfogás továbbépítéséhez is hozzájárulni. E tanulmányok körében azonban még jó néhány tematikát érez fontosnak és jobbak kiaknázhatónak az olvasó, a kritikus. Bányászvidékről van szó, amelynek lakossága a legkülönbözőbb rétegekből, vidékekről, etnikai, vallási és életformabeli csoportokból származik. Hallatlanul érdekes volna hát látni, mint lesz olvasztó tégelye egy nagy folyamatnak a közös társadalmi helyzet, a közös szociális sors, a közös kenyérkereső munka. Nemzetiségi vidékről van szó, magyarok, németek, szlovákok éltek és élnek itt együtt; megint csak az a kérdés, miként kapcsolta őket egységbe minden ellenkező izgatás, hatalmi machináció ellenére is a közös sors. Vegyes vallású, vegyes művelődésű vidékről lévén szó, újra csak tanulságos volna látni, mint kereskednek az élet, a történelem alapkérdései e fölépítménybeli elválasztó elemek fölé; de egyben azt is, milyen nagy szerepe volt, s van a más-más etnikai, s vallási környezetből adódó más-más művelődési hagyománynak. Van ugyan ilyenfajta kérdésfélt'évésű, célkitűzésű tanulmány is a kiadványban több, de számukat, arányukat növelni lehetne és kellene is. 57