Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
A gazdasági élet azonban az utolsó száz, de még inkább az utolsó harminc esztendő alatt egyre szorosabbra vonta e vidék lakosságának vélekedését életforma és közérdek, egyedi érték és társadalmi továbbfejlődés megítélése tekintetében. Az irredenta hatalom annak idején életképtelen, a gazdasági törvényszerűségeket semmibe vevő közigazgatási egységeket, ún. csonkamegyéket kreált e vidékből. Mintegy a közigazgatásnak rendelte alá a közgazdaságot; persze, azért is, mert így az egymáshoz tartozó társadalmi rétegeket jobban kijátszhatta egymás ellen, s túlduzzasztott apparátusával a bányászvidéket jobban rendőri ellenőrzés alatt tarthatta. Ma a közigazgatás a közgazdaságnak, a közgazdaság pedig a népjólét, a társadalmi emelkedés céljának rendelődött alá. Az egykor oly különbözőnek vélt területek lakosságában ma egyre erősebb annak tudata, hogy annál hatékonyabb termelő és társadalmi tevékenysége, mennél szervesebb és szervezettebb az. így nem erőszakolt közigazgatási látszat egység, hanem az átélt egymásrautaltság, a valódi összeműködés szükségének érzete kapcsolja egységbe ezt a területet. Tatabánya szénmedencéje világosan érti Bábolna jelentőségét, Dorog vagy Oroszlány bányász lakossága Esztergom iskoláinak, gyorsan fejlődő iparának fontosságát. A lap irányítói éppen azt értették meg, hogy e szervesség és szervezettség szükségének belátását kell emelni a lakosságban, a megyén belül és az ország többi részéhez kapcsolódva is. Ezért nyert a lapban Valóság című rovat oly nagy jelentőséget. Elég itt a szakoktatás megyei jelentőségéről, a gyártmányfejlesztés helyi erőfeszítéseiről, az üzemi beleszólás igényének kialakításáról szóló tanulmányokra utalnunk. Igaz, néha kicsit leckefölmondás- szerűnek hat ennek a rovatnak egy-egy cikke; nem mindig a helyi konkrét problémákból nőnek ki a tárgyai és szembesítődnek az országos politika szempontjaival, hanem az országos politikának csupán helyi recitálásai. Ám ha tapasztalható is néha ez a jelenség a lapban, adva van benne egy olyan vonás, amely záloga kiküszöbölésének. S ez a vonás a lap szervezőinek említett három fölismerése közül talán a legfontosabb. Rájöttek, s elég hamar jöttek rá, hogy lapjuk „Múltunk” c. rovatában nem kuriozitásokból álló helytörténetet kell adniok, hanem a magyar társadalom egyetemes múltjának amaz általános törvényeit kell a vidék történetének konkrét 56
