Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

lehetett mérni és össze lehetett gyűjteni azokat az erőket, amelyek a lapot értékes publikációkkal tudják megtölteni, ki lehetett tematika és arányelosztás szempontjából alakítani a lap arculatát, irányzat szemszögéből a kiadvány hangnemét, modorát és célkitűzéseit, s föl lehetett azokat a területeket térképezni, ahol a lap nem csak hasznos, de egyenesen nélkülözhetetlen is.

Ami azonban hasznos volt az indulás esztendeiben, gátló, megkövesítő, sőt visszafejlesztő lehet a kiadvány kiharcolt mostani szellemi-művelődési pozíciójában.

A lapot ugyanis szervezői, irányítói három fontos fölismerés alapján alakították, s ennek jegyében formálhatták ki mai pozícióit.

Először is világosan látták azt, hogy nincs Komárom megyei, Győr megyei, Csongrád megyei, vagy akármilyen tájegységi külön szépirodalom, hanem csak egy erősen differenciált, differenciáltságában azonban egységes szocialista célkitűzésű magyar irodalom van. Ebből az egységet erősítő differenciálásból kell a lap szépirodalmi, irodalomkritikai felének a maga sajátos részesedését kivennie, kimunkálnia. Vagy még egyszerűbben, még konkrétabban fogalmazva: olyan feladatot kell vállalnia az irodalom egységes fejlődésfolyamatában, amelyet valóban vállalni képes, s amelyet valamely orgánumnak csakugyan vállalnia kell. így lehet igazán szerves része, olvasott, s számon tartott fóruma az egész irodalomnak; így lehet valódi élő funkciója, így nem korlátozódik tevékenysége egy helyi szerv önmagát ékesítő holt reprezentációj ára.

Mi volt ez a megtalált irodalmi funkció - erről szóljunk akkor, ha már az egész lapról nyertünk valamelyes összképet.

Mert a fölismert körülmények és szükségletek közül az volt az igazán fontos, hogy a lapnak nem elsősorban szépirodalminak kell lennie, hanem közművelődésinek. A kiadvány szervezői, láthatólag, világosan érzékelték azt, hogy a szépirodalmi résznek ebben a lapban a tudatformáló munkát egyenlő szinten kell ugyan szolgálnia a szorosabban vett közművelődési anyaggal, de nem egyenlő mennyiségben. Egy olyan terület megszólaltatója ez a lap, amely az egyetemes magyar művelődésen belül eddig nem alkotott zárt hagyományú kört, kisebb karakterisztikus összetevő egységet. S emellett egyelőre nincs a területnek olyan arányú, s jellegű felsőoktatási intézménye, góca, amely nélkülözhetetlenné tenne egy elsődlegesen szépirodalmi lapot és eleve biztosítana kellő számú, szintű szépirodalmi publikációkat.

55