Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

ként egyenesen divat volt, sőt illendő volt keseregni azon, hogy Budapest túlontúl kizárólagos szerepet játszott, hogy a vidék hangja állítólag ezért nem juthatott kifejezésre.

A történésznek azonban nem panaszlás és vád, nem apológia és magasztalás a feladata. Megérteni a múltat, hogy e megértés jegyében a jelenben a jövő érdekében minél helyesebben cselekedhessünk - így vallotta már Arany János is, amidőn irodalomkritikáját eleve történetinek mondotta, s így vallja ma a marxista kritika is, amelynek nélkülözhetetlen fundamentuma a történetiség, a múlt megértésén nyugvó jövőalakítás.

Újabb kori történetünk folyamán két korszakban látszott a vidéki lapalapítás igazán sikerrel kecsegtetőnek. Az egyik a reformkor volt, a másik a 20. század eleje. Az előbbinek útját vágta az elnyomatásos és kiegyezéses korszak, amely utóbbi minden eredménye ellenére vidéken mégis csak egy lassú urbanizálódást hozott. A másodikat az első világháború, s a rákövetkező események tették semmivé. A föllendülő vidéki-városi művelődés gócai részint más államtestekbe kerültek, részint a restaurálódó birtokosi hatalom következtében stagnálásra, látszat-életre voltak ítélve. Akár rokonszenvvel nézzük tehát Budapest szinte kizárólagos túlsúlyát, akár nem - a történeti szemlélet azt mutatja, hogy szükségszerűen következett ez társadalmunk, államunk helyzetének alakulásából.

A felszabadulás után, különösen pedig a szocialista rend megalapozása után a lehetőségek és a szükségletek gyökeresen megváltoztak. Nem a főváros jelentősége csökkent, hanem a vidéki centrumoké növekedett meg. Annál is inkább, mert a vidéki centrumok most már csakugyan centrumok lehettek, mögöttük immár olyan tájegységek álltak, amelyek életformája, anyagi feltételei többé nem csillagmérföldekkel különböztek a városokétól, így természetszerűen kellett, vagy kell, hogy a főváros és a vidéki művelődési gócok között egészséges munkamegosztás, kiegyenlítődés, differenciáló integrálódás jöjjön létre.

De vajon létrejött-e ez? Általánosságban való válaszolás helyett, vagy az egész országra kiterjedő vizsgálódás helyett fordítsuk figyelmünket a Komárom megyei Tanács által létrehozott és fönntartott Új Forrás című antológiára.

Elsőül is állapítsuk meg, szerencsés volt, hogy a kiadvány nem folyóiratként, hanem évharmados gyűjteményként indult útnak, így, ebben a lassúbb és nyugalmasabb ütemben könnyebben föl

54