Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
Gondunk volt és maradt a nyomdával kialakult és lényegében jónak is mondható kapcsolat. A tulajdonképpeni nyomdai munka minősége az elmúlt öt év során fokozatosan javult. Az Új Forrás egyre tetszetősebb formában, nyomdai technikai kivitelben jutott el olvasóihoz, előfizetőihez. A megjelenés ideje azonban részben a munka megszervezésében előforduló hibák, másrészt az előre nem számított véletlenszerű objektív akadályok (pl. géphibák, „sürgős” munkák, stb.) miatt bizonytalanná vált és bizonytalan, (pl. hétben, napban) meghatározhatatlan ma is. A terjesztés megoldatlansága is a kezdetektől évről-évre, szám- ról-számra megújuló gondunk, amelyet társadalmi kapcsolataink révén, tiszteletdíjjal honorált terjesztőt is igénybe véve, és a Központi Hírlapterjesztő Vállalattal is számonként szerződve igyekeztünk és igyekszünk enyhíteni; mivel az adott körülmények között (elsősorban a terjesztéssel kapcsolatos rendelkezések miatt) az előfizetést és a terjesztést másképpen nem tudtuk megoldani.) Az érvényben lévő rendelkezések értelmében a kiadványunkra történő előfizettetést és annak hatékonyabb terjesztését a KÖZHÍR csak akkor vállalhatja el, ha az évente háromszor megjelenő antológiából évente - legalább - négy alkalommal megjelenő folyóirat lesz.) III. Úgy véljük, hogy felsorolt gondjaink egymással szorosan, egymást kölcsönösen áthatva - olykor egymást föl is erősítve - összefüggnek, és végleg csak akkor szüntethetőek meg, 1.) ha az Új Forrás szerkesztését (nem elvekben, hanem a status quoját) új alapokra helyezzük. Nevezetesen: a „társadalmi” jellege megszűnik, s a kiadványnak legalább egy szerkesztői státuszban szerkesztője lesz, aki kizárólagosan szerkesztői munkát végez, (akinek szerkesztői tevékenységét alkalmaként gépkocsihasználat és gépíró is segíti); 2.) ha az Új Forrás című antológia évente nem háromszor, hanem legalább négy alkalommal, mint folyóirat kerül kiadásra; 3.) ha a nyomda napra meghatározott időben tudja a folyóirat nyomdai munkáit elvállalni, és végül 4.) ha a négyszeri megjelenéssel, a függetlenített szerkesztő, alkalmi gépíró munkájával járó anyagiak kellő mennyiségben és időben előteremthetők. Ha a továbbfejlesztéssel kapcsolatos fenti javaslataink egyelőre megvalósíthatatlanok is, a megemlített gondokkal to-
