Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
szerkesztőség minden tagja megjelent volna az „ülésen”. A „módszert” tehát a körülményeinkhez kellett igazítanunk, és a „klasszikus” szerkesztőségi ülések helyett egyszerre egy vagy két szerkesztőtárssai folytatott „munkaértekezletekkel” kellett és kell ma is beérnünk. (Persze az idővel való okos gazdálkodás, sőt a hatékonyság szempontjából is az ilyen közvetlen megbeszélések vitathatatlanok, de az egészre való alaposabb kitekintés lehetőségét, a vita közben születő új ötletek, gondolatok elhangzását, kölcsönhatását, összeütközését nélkülözik.) Az egyes rovatok közötti - olykor véletlenül és szinte az utolsó pillanatban kialakult - végleges arányok, arányeltolódások is részben a szerkesztő bizottság jelenlegi „státuszával” magyarázhatóak. Jórészt innen van az is, hogy egyik számunkban esetleg a szépirodalom, a másikban a múltunk, a harmadikban a műhely, a valóság avagy a figyelő rovatunk „hangja” volt „erősebb”, és egyformán jól hangzó, az adott szám esetében pedig szervesen egybehangzó öt rovatot (az adott körülmények között) szinte képtelenek voltunk megszerkeszteni. Ezt persze döntő mértékben befolyásolta az antológia körül kialakult illetve kialakulóban lévő írógárda - szakmai, írói - minősége mindennapi tevékenysége is. Magyarán az egyes rovatok „ereje”, „súlya” a rovatokban közölt szerző minőségétől, a konkrét megíratott művek színvonalától függött, és függ közvetlenül. Márpedig a megírandó és esetleg többször átírásra kerülő mű színvonalát a megbízás pillanatában még az országos ún. központi orgánumok esetében sem lehet előre látni, és a többivel összehangolni. (Persze a szerkesztés említett gondjai nem jelentették azt, hogy sikeres, országos figyelmet is fölkeltő, sőt országosan is kezdeményező - tehát jelentős - írásokat ne közöltünk volna. Ellenkezőleg. Úgy véljük ezt az adott számok kellőképpen bizonyítják. A fentiekkel csupán azt akartuk érzékeltetni, hogy az egyes számok tervezett és valóságosan is kialakult minősége közötti különbség - konkrét esetben - az előre nem látott véletlenekből adódott.) A szerkesztő bizottság tevékenységében - a megjelent Új Források által is igazolható - tudatosság és az egyes rovatok végső kialakulásában előfordult véletlenszerűségek közötti arány azonban sohasem veszélyeztette az antológiaprogramjának szám- ról-számra (most már az ötödik évfolyamban való) megfelelő színvonalú érvényesítését, érvényesülését. 48