Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

Mihály közgazdász, a Munkaügyi Osztály akkori vezetője. - Közben az Új Forrás szerkesztéséből kivált: Jenkei János, Baráth Lajos és Tóth Mihály.

Az antológia kiadásával a Végrehajtó Bizottság Nagy Lajost, a Művelődésügyi Osztály vezetőjét bízta meg.

Közben a szerkesztőség (Sárándi) Papp József (megyénkbeli) elsőkönyves íróval egészült ki.

Az akkor még Forrás című megyei antológia először 1969 márciusában az alábbi program teljesítésére vállalkozva jelent meg (1500 példányban).

„1927. májusában Nagy Lajos, a magyar szocialista próza egyik úttörője, Együtt című folyóiratát ezekkel a zárógondolatokkal indította útjára:

„Élet, politika, művészet - ez hármas egység.

Oszthatatlan, felbonthatatlan és tagadhatatlan!”

Pártos programját ma is igaznak, megvalósítani érdemesnek tartjuk. Élet, politika, művészet egységét valljuk és vállaljuk mi is.

Ezért - évente háromszor (márciusban, szeptemberben és decemberben) megjelenő időszakos kiadványunkban, amelyet a Komárom megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya ad ki, ennek szellemében, e „hármas egység” igazát bizonyítva az életet, politikát, művészetet csináló emberekről, emberekért és embereknek akarunk írni.

Reméljük, kinyomtatott szavunk kedves olvasóinkban visszhangra talál. S ha bennük visszhangozik, minket is éltet...

Forrásnak mondjuk magunkat, mert szándékaink tiszták... és, mert (elsősorban megyénkbeli - de céljainkat támogató bárhonnan való - író-emberek keze közül kikerült) írásainkkal megyénk szellemi életét szeretnénk fölfrissíteni.

Ehhez persze az élet, a politika, a művészet alkotóinak-ala- kítóinak támogatására is szükségünk van. Közérdekű, tudományos igényű, magas művészi színvonalú írásokban megnyilvánuló támogatásra! Hiszen megyénk nemcsak természeti kincsekben gazdag, de szellemi értékekben sem szűkölködik...

Lehetőségeinket maximálisan szeretnénk kiaknázni, mert használni akarunk. Magunknak és népünknek. A népszolgálat pedig hűségparancsoló munka: a szocializmus ügye iránti hűségre kötelez.

Ennek akarunk megfelelni.”

44