Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
Az első szám megjelenése óta csaknem öt esztendő telt el - jelenleg a (1971-től Új Forrás című kiadvány) 14. számának nyomdai munkálatai folynak, ez év decemberében meg fog jelenni a 15. is. A terjesztés - objektív okokra vezethető - gondjai mellett és ellenére is tény, hogy az eddig megjelent számok közül csaknem egytől egyik mind elkelt, elfogyott, sőt egyik-másik iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy ezekből már a szerkesztőség „fiókjaiban” sem akad egyetlen példány sem. Úgy véljük, hogy az első számban publikált programot számról számra, évről évre egyre színvonalasabban - és mindig egyértelműen - (az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának „A központi és a vidéki irodalmi folyóiratok helyzete” című állásfoglalásában foglaltakat is megszívlelve) sikerült megvalósítanunk (anélkül, hogy a sikertől egy pillanatra is megré- szegültünk volna). - Jól tudjuk, hogy ebben mindig jelentős szerepe volt a biztatásnak, a jó indulatú kritikai észrevételeknek, az egyes számokat megelőző (a sikerért drukkoló) érdeklődő várakozásnak, vezetőink és olvasóink lankadatlan figyelmének. Nem titkoljuk abbeli örömünket sem, amelyet az MSZMP Komárom megyei Bizottsága első titkárának Havasi Ferenc elvtársnak 1969. április 15-én (az első szám megjelenésének szinte másnapján) írt levele váltott ki bennünk. Nemcsak az elismerésnek, hanem a levélben fogalmazott útmutatásnak is örültünk. Olvasóink leveleiből, az Új Forrás-matinék, -estek (amelyeket a megye különböző helységeiben és Budapesten rendeztek) közönségének véleményéből, „hivatalos” kritikusaink különböző orgánumokban (Dolgozók Lapja, Népszabadság, Tudományegyetem, Napjaink, Látóhatár, Magyar Rádió) közzétett értékeléseiből is az derült ki, hogy törekvéseinket ismerik, tisztelik, a megvalósítás színvonalát - országos mércével mérve is - elismerik, alakulását - törődő - figyelemmel kísérik (talán azzal is példázhatjuk ezt, hogy a Látóhatárnak alig akad olyan száma, amely az Új Forrás egyik-másik írásáról ne adna hírt, illetve a társadalompoli- tikailag is legjelentősebbeket szó szerint ne közölné). Mindezek azt mutatják, hogy egyértelműen pártos programunkat (ami bizonyíthatóan nem minden vidéken megjelenő időszakos kiadványnak van) az eddig megjelent 14 számban (ha mindegyikben nem is éppen egyenletesen, de) lényegében megfelelő színvonalon sikerült érvényre juttatnunk. Jól szolgálta (szolgálja) ezt az Új Forrás öt rovata:
