Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
És végül...
És végül... A 30. születésnapi műsorban Kovács Lajos, Szállási Árpád. (1999. ápr. 9.) Ahogyan ennek a könyvnek a címe is jelzi, életem egy jelentős szakaszát, korszakát az Új Forrás (és persze a megyei könyvtár, de ez egy másik könyv témája lehetne) vonzásában, szolgálatában töltöttem el. Az ezzel kapcsolatos személyes élményeim mindig is kettős gyökérnek voltak: az ember és a műve. A mű és az ember. Mindig ez a kettős egység - néha persze külön-külön iá - tudott megfogni és fnegmozgatni leginkább. S e „mozgásön” nemcsak fizikai mozgást, cselekvést értek . (jóllehet az is volt bőveh), hanem bizonyos szellemi-lelki-érzelmi folyamatokat, reakciókat, beépüléseket. Megszámlálhatatlanul sok embert ismertem meg ez alatt az utóbbi - bizonyos - két évtized alatt, sok ember került a „látókörömbe”. És persze rengeteg kéziratot olvastam ezekben az években, eddigi szerkesztői pályafutásom során. Talán nem hangzik dicsekvésnek (vagy ha annak 315
