Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

Baka Pistával egy gimnáziumba jártunk Szekszárdon. Ő elsős volt, mikor én már negyedikes. Irigykedtem rá, mert szebben tudott szavalni, mint én. Régi, hűséges szerzője lett-, volt ő is az Új Forrásnak. Akárcsak a Kollár-ikrek: István és György. A Baka Istvánról szóló összeállításunk még életében elkészült. A novemberi számunkban meg is jelent, ő azonban akkorra már a szekszárdi temetőben pihent.

*

1995 ünnepi könyvhetén újabb két „Új Forrás Könyvek” kötettel rukkolunk ki: Olasz Sándor és Tüskés Tibor könyveivel, a sorozat 22. és 23. darabjaként. Érdekes sajtópolémia alakul ki ennek nyomán a megyei napilapban a különben továbbra is barátunkkal, Kádár Péterrel.

Az irodalomteremtés öntőformái Új „Új Forrás”-kötetek az ünnepi könyvhétre

Az idei ünnepi könyvhétre két újabb könyv került ki a nyomdából az Új Forrás sorozatának 22. és 23. köteteként. Az Új Forrás szerkesztősége, a megyei könyvtár és a megyei önkormányzat nemes és példamutató missziót vállalt. Nemcsak a folyóiratot sikerült megmenteni, nemcsak alkalmi antológiákkal, kiadványokkal jelentkeztek, hanem vállalták a könyvkiadás kockázatát is. Ünnepelni majd az ötvenedik, vagy a századik kötet kapcsán fogunk, de már most el kell mondani, hogy dr. Monostori Imre könyvtárigazgató, főszerkesztő, felelős kiadó személyes érdeme, az ő harcainak is eredménye a Tatabányán megjelenő, minden esetben értékeket hordozó könyvsorozat.

Olasz Sándor Az író öntőformái című munkája alcíme szerint Nyugat-európai minták Németh László regény szemléletében. Pontosan arról szól. Jó doktori disszertáció. Nagy tudásanyag van benne. Rajtam kívül még elolvassák vagy ötvenen-százan a megyében, akiket Németh László munkássága, a regényszerkesztés technikája és sok buktatója érdekel. A nagy alkotó európai és világirodalmi horizontja.

A kötet megjelenése, borítója eltér az „Új Forrás Könyvek” megszokott puritán, egyszerű grafikával díszített, sárgásbarna külalakjától. Ezektől a kis kézbeillő művektől, melyek azt bizonyítják, hogy él a Duna-tájon az írás művészete.

286