Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
a mában járnánk. Pedig 1979-80-ban a hatalom birtoklása, a pártpolitikai szempontok fel sem merülhettek. „Ne felejtsük el - írja még akkor Kulin Ferenc hogy kik között zajlott ez a vita. Egy nemzedék néhány humán értelmiségi képviselője között, akik, miközben a nemzetről gondolkodtak, önmaguk feladatait és lehetőségeit is mérlegelték.” Ez a nemzedék mára az a mérvadó értelmiség, amelynek tagjai már a nyolcvanas évek legelején is hiába győzködték egymást. Hogy ezek után hogyan tovább? Majd meglátjuk. De azért jó lenne, ha vezető pozícióban is elgondolkodnának Szörényi László okfejtésén, melynek végkövetkeztetése: „Véleményem szerint attól kell félni, hogy a nemzeti sajátosságok eltűnésével, arctalan tömeggé, értékek elsajátítására alkalmatlan csordává torzul a körülbelül 15 millió ember...” Ahhoz, hogy ilyesmire ne kerüljön sor, szükség van a vidéki lapokra, köztük a jubiláló Új Forrásra is. Osztovits Ágnes (Magyar Nemzet, 1994. júl. 11.) Ami most már - ünnepségek előtt és ünnepségek után - a konkrét lapszámokat illeti, röviden össze lehet foglalni a mondanivalót. Tüskés Tibor a Jelenkornál töltött főszerkesztőségének kitűnően megírt, folytatásokban közölt története „viszi” a lapot 1994-ben. (Címe: A Jelenkor indulása.) A szokásos tematikus számunk a májusi („mű-vész”), a szeptemberi (a mai magyar gyermekirodalomról), s kiemelkedik ebből az évfolyamból a novemberi szám: itt Tóth László öt jeles magyar költővel (Vasadi Péter, Tornai József, Fodor András, Csíki László, Zalán Tibor, majd egy következő számban Vörös István) készült interjúit közöljük. Ezt követi az élő lapbemutató a megyei könyvtárban -, itt van valameny- nyi érdekelt és szóban forgó költő. * Az 1995/4. számban Tóth László folytatja kitűnő interjúit. A válaszolók ezúttal a következők: Somlyó György, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Géczi János, Petőcz András. Az év legérdekesebb száma talán éppen ez, az áprilisi, jóllehet ez az 1995-ös évfolyam egyszersmind az évfordulós megemlékezésekben is gazdag. Márciusban a teljes lapszám az ötvenéves születésnapját ünneplő Sárándi Józsefé. Ide másolom akkori - lap végi - köszöntőmet. A megbékélés akkori újabb jeleként is. 279
