Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

Gondolom, még ebben a teremben is kevesen tudnak róla, hogy a méltán világirodalmi rangú Tadeusz Rózewicz, lengyel költő, egykor, 1951-ben, lelkes verset írt épülő városukról. Hallgassuk csak, mennyi naiv jóhiszeműség szól belőle:

Gyorsabban mint az álom A tatabányai bányászgyerekeknek

Láttam egy hétéves gyereklány rajzát Kétemeletes ház volt a szembenső falán keretbe foglalva mindenegy tégla odarajzolva szépen a ház mellé a kút fa és kutya no meg a nap A kislány komolyan újságolta- Ilyen házban lakom majd ha vége lesz az öt évnek - A tanítónő odasúgta közben- Mindig ilyen szép gondosan rajzolja ki az összes ablakot téglát

merthogy most családjával együtt vályogból fából összetákolt sötét kis házikóban szorong - aztán

kezemhez értette kezét Nézze csak

fönn az ablak magasában a dombon új munkástelep nőtt az egyik háztetőn zöld ágak csokrán lebeg a szél

(Fodor András fordítása)

Aligha kell restellnünk, hogy voltak, akik ilyennek látták akkor az álomnál is gyorsabban közelítő jövőt. Tüzetes, tárgyilagos vizsgálódás számot adhatna róla, hogy a sokat emlegetett kudar272