Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
végzettségű emberként nem nagyon hiszek a számmisztikában, de hogy, hogy nem, a huszonötödik évfordulót épp március huszonötödik napján ünnepeljük - és ez a mai dátumban is visszaköszönő kétjegyű szám jelent valamit. Sőt, nagyon is sokat jelent. Nagy kor, tisztes kor ez egy folyóiratnál, kiváltképp egy olyan aktuális társadalmi-politikai környezetben, amelyben sok új születése mellett érdektelenség, anyagi okok miatt bizony szempillantás alatt mennek korábbi kulturális értékek veszendőbe. Amikor a régi stílusú, régi típusú mecenatúra már nem működik, új még nincs, és a piacgazdaság jelszavával olykor a fürdővízzel együtt repül a gyerek is. Pedig a szellemi műhelyek kisugárzása, holdudvara- épp a gyakori „európázás” jegyében például - olyan életminőséget javító, fejlődést megalapozó tényező, amely nélkülözhetetlen továbblépésünkhöz. Az Új Forrás első alapító főszerkesztője, Payer István szellemében - jóllehet, tartalmi hangsúlyai törvényszerűen máshová estek megújulásainak különböző fázisaiban - mindig ennek a szellemi műhely szerepnek igyekezett megfelelni. Hiszen amikor egy folyóiratot ünnepiünk, nem a papírt, a rányomott képeket, betűket méltatjuk, hanem azokat az embereket, akik szerkesztik, rajzolják és írják, azokat a gondolatokat és szellemi alkotásokat, amelyeknek hordozója csupán. Az az öröm, hogy ennek a megyének, ennek a régiónak saját folyóirata van, nem a provincializmus birtoklásának szóló öröme. Sokkal inkább annak szól, hogy egy országszerte ismert folyóirat itt, nálunk születik meg, születik újjá fönixmadárként hónapról hónapra, meg nem bicsakló színvonalon, új és új tehetségeket 'fölfedezve és szellemi áramába bevonva. Tudjuk, az Új Forrást., ahogy a többi, mégoly nívós folyóiratot sem olvassák tízezres tömegek. De tudjuk azt is, hogy egy ilyenfajta szellemi kisugárzás hatása soha nem mérhető közvetlenül számokkal. Mérhető viszont tapasztalati úton, például az itt megjelentek létszámából is következtetve, a folyóirathoz kapcsolódó rendezvényekből, az ide hozott, itt megszólaltatott alkotók művein keresztül. Nem vagyok literátus ember, de ha jól tudom, a huszadik század magyar irodalmának meghatározó jelensége, a Nyugat, fénykorában is néhány száz példányban jelent csak meg - hatása mégis örök érvényű. A megyei közgyűlés a folyóiratnak az itt elmondottak fényében akar ajövőben is gazdája lenni. A szükségletekhez képest nyilván 270
