Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
azért is, mert ő az irodalmi életben lappangva jelenlévő megosztottságokat nem a különböző irányzatok értékeit összemosni szándékozó, úgynevezett „népfrontos” kultúrpolitika szemforgató módszereivel gondolta megoldhatónak. A jó minőséget tartotta elsődlegesnek, bár a körülmények - a csaknem mindig ideológiai köntösben felbukkanó vármegyei szellem - nem egyszer engedményekre kényszerítették. Ez a szellemiség együttműködésünk tizennégy esztendeje alatt állandóan ugrásra készen állott, s egy-egy különösen kényes kérdést markánsan fölvető lapszám megjelenését követően - itt most csak a hetvenkilenc-nyolcvanas nemzet-vitára utalok -, mikor a budapesti „fehér ház”-ból, a pártközpontból ezért a megyei pártbizottság illetékeseit felelősségre vonták, ők mindkettőnkre lecsaptak. Elsősorban Payer Istvánt szorongatták, hiszen főállású szerkesztői mivoltában „megfoghatóbb” volt, mint „korlátolt felelősségű” munkatársa. A társadalmi munkamegosztás alsó szintjéről értelmiségivé előlépett tehetséges núvó humán, az új ember szorongásossá vált a gyakori szorongattatástól. Bár ezerkilencszázhetvenkilenc nyarán, vegetatív neurózis „képében” a szívszélhűdés engem környékezett, nyolcvannégy május elsején mégis őt ragadta el. Halála első ikszéhez közeledve tűnődhetünk örökségén. Könyvet nem írt, közszájon forgó legendája sincs, mint Osvát Ernőnek és Szederkényi Ervinnek, vagy a már életében klasszikus, folyóiratnélküli szerkesztő Ilia Mihálynak. Közvetlen embersége, félelemből is erőt merítő bátorsága, változtatni akarása és tudása révén Payer Istvánnak mégis az emlékezetes szerkesztők között a helye. Egy személyiség- és egyéniségromboló rezsim kelletlen mártírja, áldozata ő, de az Új Forrás folyóirat, mint befejezetlen műalkotás, a kor kihívásaival mérkőzve tovább él, épül és működik, nélküle is, nélkülem is, s ez így természetes. Délután 5 órakor a Népház kamaratermében veszi kezdetét a jubileumi ünnepség. Először dr. Kovács György Zoltán, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke köszönti az egybegyűlteket és a folyóiratot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek, Tisztelt Ünnepelt Folyóirat! Minden születésnap ünnep, minden kerek évforduló fontos esemény, de ez a mai számunkra különösen az. Műszaki-gazdasági 269
