Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

Azon vagyunk, hogy ne magunkat ünnepeljük, hanem próbáljunk egy kicsit messze nézni. Vendégszerkesztőnk, Sándor Iván össze­állítása méltó ehhez a célhoz is. Kopogtatnak. Jász Attila lép be, egy találkozó részleteit jött megbeszélni. Addig a riporter mazsolázhat a reprezentatív lap­szám cikkeiből. „Ez alatt a csaknem száz esztendő alatt a magyar nemzet olyan politikai és társadalmi konstrukcióban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, hanem nem is volt szabad, ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat, ahol a valóságos tennivalók körén kívül s azokra való tekintet nélkül lehetett és kellett cselekedni, s ahol hiányzott a cselekede­tek helyességének az objektív mértéke, és helyette a félelmek és sérelmek egy bizonyos rendszere szerepelt erkölcsi értékmérő­ként.” Olvasható Bibó István gondolata fél évszázados mesz- szeségből. Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem cím alatt. Az első idők- Az alapítás Payer István érdeme. Haláláig védte a lapot, annak szerzőit és közvetve olvasóit is. Fantasztikus ember volt. Igazi pedagógus. Egy nagyon izgalmas, feszült politikai (és egyéb) légkörbe kikerülő periodika minden mondatot megfontoló szer­kesztője - huppan vissza beszélgetésünk bőrfotelébe a mostani főszerkesztő, ki szintén pedagógus.- Mi jellemezte akkor a lapot?- Évente csak háromszor, később hatszor jelenhetett meg. E hátrányából adódóan főként értékmegőrző, antológia-jellegű ki­advány volt. Egyfajta irodalmi postaláda. De a kezdetektől jelle­mezte a minőségi szemlélet, a valóságközeliség és a szuverenitás.- Szuverenitás akkoriban?- Soha nem igyekeztünk direkt politizálni, ám az írások ilyen töltete ellen sem léptünk fel. Most sem vagyunk elkötelezve... Megérkezik a műszaki szerkesztő, közösen górcső alá veszik a sokszorosan módosított meghívót. Ismét betekinthetünk a már­ciusi lapszámba. 263

Next

/
Thumbnails
Contents