Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
„szemléltető eszközökkel”, mint Petőfi első kötete vagy az eredeti vizsolyi Biblia. Meghívtam a Téka munkatársait őszre a megyei könyvtárba. Megpróbálkozunk a szakemberek közötti cserekapcsolat kialakításával. Romániában abból a bizonyos három T-ből a tiltás és a tűrés a leggyakoribb. A támogatás a Magyarországon élőkre vár. Kormány, alapítvány, könyvtár, folyóirat, magánszemély egyaránt sokat tehet azért, hogy az erdélyi magyarok ne veszítsék el a reményt. Minden könyv, látogatás, levél talán egy-egy olyan fontos apróság, ami után derűsebb szívvel várják, mit hoz a holnap. Meg kell próbálni segíteni, mindenkinek a maga lehetőségei és tehetsége szerint, hogy tovább élhessen a remény... Mórocz Károly (24 Óra, 1994. márc. 4.) Tatabányán a városi újságban valóban kedvcsináló születésnapi beharangozó riport jelenik meg. Negyedszázados irodalmi csobogónk Szaggatott beszélgetés Monostori Imrével, az Új Forrás duplán jubiláló főszerkesztőjével Hirtelen kitárul a József Attiláról elnevezett megyei könyvtár igazgatói irodájának ajtaja. Mindigöltönyében megtermett, szakállas férfi invitál. „Szeervusz!” - ezt így csak Monostori tudja mondani. Jelentése nagyjából ennyi: Örülök, hogy eljöttél. Látod, működtünk eddig valahogy nélküled is, de ha valami jót hoztál, szívesen fogadjuk. Ha nem hoztál semmit, akkor beszélgessünk. De van még néhány apróság, ha megbocsátasz...- írni akarsz rólunk? Egész oldal? Az jó, az jó. De átnézném előbb a meghívó korrektúráját, ha megbocsátasz... Energikusan asztalához lép, leül. Vastag szemüveg, erős fényű lámpa - csak most látni szemei körül a szarkalábakat. Tollat markol, firkál, javít. Háta mögött Kokas Ignác képe tornyosul, gondolatmély tónusokkal. Vázlat a címe. Akár fejjel lefele is állíthatnám. Kék. Áttelefonál, ám a műszaki szerkesztő negyedórányi türelmet kér. Jó, addig nyilatkozik. Fotel. Kicsit messze nézni- Szép a huszonöt év, de van ötven is meg száz is. Márciusi számunk apropója a fél évszázaddal ezelőtti eseménysor volt. 262
