Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
az utak iszonyatosak. Nagy a piszok, a szemét; Marosvásárhely egykoron gyönyörű főtere tele van köpködve. A nacionalizmus - bár ezt már inkább sovinizmusnak nevezném - minden képzeletet felülmúl. Amikor a román zászlókkal fellobogózott várost megláttam, megkérdeztem vendéglátóimtól, milyen ünnep van. Csak legyintettek: egyszerű hétköznap ez, mindennapos dolog. Vásárhely főterén, Avram láncú hatalmas bronzszobra kezében is ott a nemzeti zászló. Először azt hittem, ez vicc, de kiderült, hogy véresen komolyan gondolják... Kolozsváron a Mátyás-szobortól nem messze felállítottak egy rádióadó-szerű építményt és a tetejére egy másik Avram Iancu- szobrot, hogy magasabban legyen, mint a most már román felirattal is magyarázott magyar király. És mindez még csak a felszín. Minden csodálatom azoké, akik maradnak. Nem lehet követ vetni arra sem, aki eljött. Ez már régen nem a morál, hanem az idegek kérdése. Hősiesen, bátran viselik a rájuk mért sorsot a maradók. Tíz körömmel kapaszkodva. Nagyon fontos nekik az anyaország szolidaritása: ez tartja bennük a lelket, segíti őket a túlélésben.- Kinek a meghívására érkeztek Marosvásárhelyre?- Az ottani Látó című folyóirat - az Igaz Szó utóda - egy sorozatot szervez, a magyarországi folyóiratok mutatkoznak be. Állandó szerzőink közül Fodor András, Zalán Tibor és Tóth László főmunkatársunk jött velem. Az esten néma csöndben, meghatottan hallgattak minket. Kérdés természetesen nem volt, hiszen a Securitate bennünket is figyelt és a hallgatóságot is.- Mi szerepelt még a programban?- Hogy örvendetes dolgokról is beszéljek: éppen akkor két magyar nyelvű könyvesbolt is nyílt a városban. Az egyik műszaki, a másik a Látó üzlete. Itt minden magyar nyelvű folyóirat kapható, és rengeteg könyv, többek között a Püski, a pozsonyi Kalligram és a vajdasági Fórum kiadó szinte teljes kínálata. Egyik délelőtt a híres, XV1I1. században kialakított Teleki Téka vendégei voltunk. A régi magyar könyvek, ősnyomtatványok szentélyében nagy hideg fogadott, fűtésre nem telik. Senki nem törődik az épülettel, teljesen lerobbant állapotban van, már- már összedől. A tavalyi évben mindössze háromszáz könyvvel tudták bővíteni az állományukat, ebből harmincat vásároltak, a többit úgy kapták..., és mindezek ellenére nem adják fel. Például működik ott egy magyarságismereti kurzus, olyan csodálatos 261
