Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

Dr. Monostori Imre, aki (1984-ben is) „mint az Új Forrásért egyszemélyben felelős vezető” eltöprengett-e azon, hogy miért nem őt csapták el, miért engem, a legföljebb ajánlási Joggal” rendelkező fómunkatársat?

Már akkor is gyanítottam, hogy ő a „kivárás” és a „kis lépések” embere, pártonkívüliként is megfelelőbb alany volt a hatalom számára, mint én, aki párttag létemre sem tudott manipulálni.

Ne hallgassuk agyon azt sem, hogy a hatalomból való részesedésnek ára van, el- és lekötelezett volt az úr a megyei politikai vezetés irányában is: nagyobb lakást utaltak ki neki soron kívül. No igen, fegyelmit is kapott szegény, és kerek esztendeig kellett várnia a teljes hatalomátvételig, főszerkesztői beiktatásáig. Közben villámgyorsan sikerült fogyaszthatatlan lapot varázsolnia az Új Forrásból. De az „egyszemélyi felelősség”, a „kiállás bátorsága” s az idő neki dolgozott. Kiküzdötte magának a „mártírglóriát”, és jó úton haladt a megdicsőülés felé. A rehabilitáció komédiája is ezért volt számára fontos, személyem nemkívánatos, de kifelejthetetlen „kellék” volt csupán az előre lejátszott játszmában.

Idézet dr. Ravasz Éva, Komárom megye Tanácsa elnökhelyettes asszonyának leveléből: „Sárándi József rehabilitációja pedig az, hogy visszanyerte a jogot arra, hogy a szerkesztőség munkatársa lehessen, ez természetesen a szerkesztőség döntésétől függ, melybe beleszólni senki nem kíván. ” (Kiemelés tőlem, Új Forrás 1989. 3. szám, 111. oldal)

Mit mondjak? Nem izzott a telefonvonalam, és nem kezdődött versenyfutás leányvári házam felé, hogy megnyerjenek munkatársnak.

Monostori dr. hiúságával eget lehetne meszelni. Sosem bocsátja meg, hogy a Forrás, később Új Forrás hőskorszaka néhai Payer István nevével s nevemmel fémjelezhető - továbbá azt sem, hogy becsvágyó Németh László-kutató létére, mellettem szerkesztőként, bebörtönzésemig, feddhetetlenségem elvesztéséig csak a háttérben szövögethette gigantomán terveit. (ízlés)dik- tatúrája kezdete óta azon mesterkedik, hogy azt is kisajátítsa magának a folyóirat múltjából, ami nem az ő érdeme. (Például: a nemzet-vitát!)

Ha jobban belegondolok, utólag talán rovásomra írja; annak idején részem volt benne, hogy (a megyei vezetés ódzkodása dacára) az Új Forrásba kerüljön rovatvezetőnek!

252