Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

A budapesti - a Magyar írószövetség (újabban ez a hivatalos neve) székházában rendezett - január 28-i bemutatkozásunk előtt rövid interjút (olyat, amilyet) készít velem a Népszabadság újságírónője.

A kiapadás ellenszerei

Immár harmadik korszakát kezdte meg ez évben az Új Forrás című folyóirat. Főszerkesztőjével, Monostori Imrével a lap történetének két évtizedéről beszélgettünk.- Az Új Forrás 1969-ben indult afféle antológiaként, színesen vegyes tartalommal és változó terjedelemben, évenként három számmal. Az első nagy változás éppen tíz évvel később, 1979-ben köszöntött be, amikor már rendszeresen, kéthavonta, egyre növekvő (kezdetben öt, később hat, végül hét ív) terjedelemben jelent meg. így jutottunk el a második nagy változáshoz, amelyet talán korszakváltásnak is lehet nevezni, idén januárban. Nemcsak azért, mert külalakjában is megújult a folyóirat, s bár terjedelme nőtt, mégis vékonyabb, kecsesebb lett, s nem is pusztán azért, mert évente tíz szám lát napvilágot, tehát - a nyári hónapokat leszámítva - havilap lett. Más a minősége is. Fejlécére felkerült az irodalom és a művészet mellé a társadalomtudományra utaló meghatározás (biztos vagyok benne, hogy ez főleg szakmai körökben rosszallást is kivált majd!), bár ezzel az új profillal inkább arra a szellemi izgalomra szerettünk volna utalni, amelyet egyáltalán nem biztos, hogy a mai magyar irodalmi, szépirodalmi termés garantálhat az olvasóknak. Mi viszont fontosnak tartjuk, hiszen hitünk szerint olyan folyóiratot szeretnénk szerkeszteni, amely garantáltan ,jó minőségű”, érdekes, gondolkodó-gondolkodtató írásokat tartalmaz.- „Csak" tartalmi és formai változásokkal járt a megújulás, vagy mással is?- Lényeges szervezeti változások is történtek. Ez utóbbiak már két éve megkezdődtek, és alapvetőknek mondhatók. Az Új Forrás elvált a Lapkiadó Vállalattól, és csatlakozott a tatabányai megyei könyvtárhoz. Nincsenek többé főállású munkatársak (még titkárnő sincs), és végre egy kézbe, még inkább egységbe került a szerkesztőség, kiadó, nyomda és a terjesztés egész vertikuma. Nem volt más választásunk, hiszen csak radikális átszervezéssel lehetett olyan drasztikus költségmegtakarítást elérni, amely lehetővé teszi a lap előállítása költségeinek csökkentését, márpedig tény: az Új Forrás már harmadik éve ugyanabból a kétmillió forintból gazdálkodik, mintha nem is létezne infláció.

239