Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

dolgozhattam”. És ahogyan sikerei csúcsán, 1986-ban megkérdezi tőle: Számodra fontos a siker?” - És Sára válasza: „A munka

fontos, a siker nélkül megvagyok. Nem mintha nem lett volna részem benne, de ez olyan, hogy később tudatosul az emberben.” Ezek a kiemelt apró részletek, ezek tökéletesen jellemzik Sárát. Vagy ahogyan egyetlen rövidke kérdéssel meg nem zavarja, fel nem oldja a riporter Kosa Ferenc eláradó egoszisztolés monológját.

Pörös interjúi összegyűjtve remélhetőleg olvashatók lesznek egyszer „Új Forrás Füzetek” formájában, s máris láthatóan ugyanígy ide kívánkoznak Tóth László nemrégiben megindult párhuzamos interjúi csehszlovákiai szlovák és magyar írókkal. Az 1989. évi 1. számban jelent meg az első interjú Duba Gyulával és Vojtech Kondróttal, a másodikban Turczel Fajossal és Karol Wlachovskyval, a harmadikban Grendel Fajossal és Dusán Du- sekkel, a negyedikben Balla Kálmánnal és Valér Mikulával, az ötödikben Zalabai Zsigmonddal és Rudolf Chmellel, a hatodikban Tőzsér Árpáddal és Milan Rufüsszal. A váltig emlegetett „közép- kelet-európaiságunk” tisztázására itt végre történik valami érdemleges, túl az általános ábrándokon és jámbor vágyakon. Tóth Fászló értő kérdéseire lehetőségekkel számoló, de a szorító gondokat el nem kendőző válaszok sorjáznak, a „párok” (és milyen kitűnően összeválogatott párok!) érdeklődésének és szakterületének megfelelően. így például Turczellel és Wlachovskyval elsősorban a csehszlovákiai irodalmak kölcsönös recepciójáról beszélget; arról a „kontextus”-ról, amelyben ezek az irodalmak kölcsönösen gazdagíthatnák egymást, valójában azonban igencsak egyirányú a gazdagítás. „Eléggé egyértelmű - mondja Wla- chovsky -, hogy a cseh kultúra és irodalom csehszlovákiai magyar részről történő befogadását illetően összehasonlíthatatlanul kedvezőbb kép tárul elénk, mint a csehszlovákiai magyar irodalom cseh fogadtatását nézve.” A múltat mindig a jelen kedvéért vizsgáló irodalomtörténész nagy tapasztalatával (s meggyőző példákkal alátámasztva) helyesel Turczel, s szokott szelíd bölcsességével teszi hozzá: Az igazság kedvéért persze meg kell jegyeznünk, hogy az egyetemes magyar irodalom, az 1918 utáni magyarországi irodalom mostani cseh recepciója nagyon tekintélyes, nagyarányú és főleg Rákos Péter jóvoltából jól megválogatott.” Visszatér a kontextus kérdése a Zalabai - Chmel interjúban is, azonban - tán a generációs különbség miatt is - inkább valamiféle európai

234