Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben
zavarban is feltűnő eredeti, furcsa, ironikus, üdítő külön hangot tudott találni. Igaz, hogy Holló András költő. Közhely, hogy mindig a vers volt, egészen a legutóbbi nagy prózai dömpingig, a magyar irodalom fő erőssége, és ez alól az Új Forrás se kivétel. A lap jóformán indulni is a „Kilencek” bemutatásával indult; a nyolcvanas években meg maga röpített föl egy egész „költő-rajt”, nemzedéktársak színesek sokféle ám valamiképpen mégis konvergáló együttesét. A folyóirat egy új vállalkozás, az „Új Forrás Füzetek” első köteteként 1986-ban külön is kiadta egy kis antológiájukat Kötet nélkül címmel. A rövid életrajzi adatokkal, vallomásokkal és fényképekkel megtoldott versantológia bemutatását Fodor András vállalta 1986. április 7-én a tatabányai megyei könyvtárban. A nagy naplóíró persze emlékezéssel kezdi; a saját indulásukat idézi, egy 1949-es író-olvasó találkozót, éppen Tatabányán: „Áprilisban történt, az akkori Rákosi Mátyásról elnevezett gimnáziumban, ahová Rába György tanár úr hívott meg Lator László költőbarátommal együtt az Eötvös Kollégiumból. Egy prózaíró is volt velünk: Mándy Iván. És még valamit. A fizikai szertárba egybegyűlt gimnazisták között volt egy Gáli István nevű növendék is [...]” Aztán a regionális versantológiák szerepéről szólt, felvillantva a vidéki pályakezdők sorsát, a „központi folyóiratoktól, az idősebb pályatársakhoz való kapcsolódás lehetőségétől távol, alkalmi társulásoknak vagy a teljes magára hagyatottságnak kiszolgáltatva.” Ha nem lennének vidéki folyóiratok, ha nem akadnának még ma is derék tanárok... Az antológia szerzőit Fodor András névsor szerint sorra bemutatta; Faludi Ádám, Flórián Mária, Holló András, Kakuk Tamás, Rigó József verseiről többet és tömörebben bajos lenne mondani. Nem igen kell szólni azokról a versekről se, melyek a lapban indulásukat körülvették; legföljebb azt kell hangsúlyozni, hogy - akárcsak a próza esetében - itt se válik el egymástól semmiképpen a régióban élők poézise a máshonnét szívesen publikál ókétól: Fodor András, Bertók László, Utassy József, Veress Miklós, Osz- tojkán Béla, Kovács István, Hatvani Dániel, Vasadi Péter, Tűz Tamás ugyanolyan otthonosan publikál sőt lel otthonra a lapban, mint Sárándi József, Győri László, Pálos Rozita, Tóth László, Varga Imre, Turczi István, a tájjal valamilyen szálon szorosabban összefüggő költők. És-mintegy Kiss Ferenc „Fölrepülni rajban” óhaját igazolandó-jelen van éspedig hangsúlyosan a lapban Nagy Gáspár, Pintér Lajos, Baka István, Pinczési Judit nemzedéke, 230
